Egy csapatsportág megítélését, népszerűségét a válogatott eredményei alapozzák, illetve határozzák meg – elég csak egy-egy sikeres világversenyt övező felhajtásra gondolni. A magyar női kézilabda-válogatott elmúlt másfél évtizedben közel sem a korábbi fényében tündökölt, a 2005-ös vb-bronz óta egyetlen érmet szerzett világversenyen, a 2012-es kontinenstornán lett harmadik, az olimpiára 2008 óta ki sem jutott, de a legutóbbi három Eb- (12., 7. és 10. hely), illetve a legutóbbi három vb-helyezésre (11., 15. és 14. pozíció) se lehetünk épp büszkék.

Ezért volt létfontosságú, hogy a csapat ne essen el az újabb olimpiai részvételtől, hogy végre ismét válogatott sikernek örülhessen az ország kézilabda-kedvelő része. Persze, az igazi katarzist az jelentené, ha Tokióban is a torna végéig versenyben lenne Magyarország, de ahhoz, hogy erről álmodozhassunk, előbb a selejtező jelentette akadályt kellett ledönteni.

Ebben pedig óriási szerepet vállaltak a Ferencvárost képviselő játékosok, valamint a szövetségi kapitányként is működő vezetőedzőnk, Elek Gábor.

„Amikor elhatároztuk, hogy a Ferencvárosnál a magyar kézilabda fejlődését is szem előtt tartjuk, s ezért jelentős többségében magyar játékosok alkotta kerettel igyekszünk felvenni a versenyt a nemzetközi élmezőnyben, akkor azt reméltük, hogy a válogatott profitál a munkánkból – mondta Bognár László, a kézilabda szakosztály ügyvezető igazgatója. – Hiszem, hogy nem az olimpiára való kijutás az út vége, hanem ez csak az eleje. Büszke vagyok arra, hogy jobbára a jelenlegi és korábbi ferencvárosi játékosok alkotják az olimpiai résztvevő magyar válogatottat, mert azt mutatja, hogy megéri az a munka, amelyet végzünk.”

Az olimpiai selejtező legfontosabb mérkőzése a Szerbia elleni összecsapás volt – ezen a találkozón tizenegy jelenlegi ferencvárosi kézilabdázó volt a keret tagja, továbbá Lukács Viktória, Szöllősi-Zácsik Szandra és Tomori Zsuzsanna Fradi-kötődését se lehet vitatni. A „tizenegyek” tizennyolc gólt lőttek a harmincegyből, Szöllősi-Zácsik hetet, Lukács négyet tett hozzá, de a két kapus, a szintén ferencvárosi Bíró Blanka és Janurik Kinga is extra teljesítményt nyújtott. A szombati keret tagjai közül egyedül Helembai Fannira igaz, hogy sohasem volt a Fradi sportolója, ugyanis a még nem említett Kiss Nikoletta is pallérozódott a Népligetben, tizenötéves korától három éven át.

„Elképesztően fontos a sportág szempontjából, hogy a válogatott sikeres legyen, megható látni, hogy az emberekből micsoda érzelmeket váltanak ki ezek az élményeket. Boldog és büszke vagyok rá, hogy ebben a Ferencvárosnak is szerepe van, méghozzá nem is elenyésző. Az pedig a klub számára is dicsőség, hogy a kézilabda-válogatott részvételével várhatóan jelentősen megnő a Fradi olimpikonjainak a száma.”