Amúgy sem szokott piaci hangulat uralkodni női kézilabdázóink edzésein, de kedden este feltűnően csendes volt a társaság. Egyéni bemelegítéssel hangolódtak játékosaink, majd egyre fokozódó iramú cicajátékokkal emelte a fordulatszámot Elek Gábor.

Érezhető volt, hogy nem átlagos mérkőzésre készül a csapat, és hogy a játékosaink minden idegszálukat ennek rendelik alá. Szerdán 18 órától a Győr otthonában lépünk pályára olyan bajnoki rangadón, amelynél itthon nincs nagyobb, de a női mezőnyben világviszonylatban sem sok hasonlót találunk. A futó idényben az ETO kilenc, a mieink tíz meccset játszottak le a bajnokságban, és mindkét fél száz százalékos mérleggel áll – ez a mutató legalább az egyik félnél szerdán biztosan megváltozik.

Szóval, nem csoda, hogy az összecsapás előtti utolsó edzésen már megmutatkozott a tét. Vezetőedzőnk nem tartozik a „halk” edzők közé, de ezúttal alig-alig kellett hangosabban szólnia, inkább csak a hibákat javította, és a győriekre szabott taktikát magyarázta. „Futós hetünk lesz, az ETO és a Vipers is iszonyú tempóban játszik, úgyhogy erre hangolódjunk…” Hívta fel a figyelmet még a soron következő ellenfelek egyik legnagyobb erősségére.

„Nagyon várjuk ezt a meccset, az év egyik fő pillanata ez a találkozó, úgyhogy, bár nincs sok időnk felkészülni, nagy figyelmet szentel rá a csapat – beszélt a várakozásairól Kovacsics Anikó. – Az utóbbi Bajnokok Ligája-meccseinken olyan játékot mutattunk, amit ha hatvan percet át meg tudunk valósítani, akkor lehet esélyünk, de a Győr Európa egyik, ha nem a legjobb csapata.”

A két fél legutóbb edzőmérkőzésen találkozott, még 2020 augusztusának végén, s bár ott magabiztos győzelmet arattunk (24-16), a mostani összecsapás minden tekintetben más lesz.

„Megnéztük, hogy mi sikerült jól azon a meccsen, de ne felejtsük el, hogy az csak egy felkészülési meccs volt, illetve, most azt érzem, hogy nagyon régen volt. Elképesztően sok minden történt az óta, ahogyan a bajnokság és a Bajnokok Ligája zajlott, ahogyan rajtunk kívül álló események nehezítették mindkét csapat életét. Vagyis nem nagyon indulnék ki abból.”

Önbizalmat ugyanakkor meríthetünk az említett mérkőzésből, és erre is óriási szükség lesz. Miként ugyanúgy sokat jelenthetne, ha több száz Fradi-szurkoló buzdítaná idegenben is a csapatot, de erre egyelőre nem kerülhet sor. A lányok alighanem értük is küzdenek majd, hogy még akkor is harcban legyünk a bajnoki címért, amikor az Elek Gyula Arénában találkozik a két csapat. Hátha addigra helyre áll a világ, és a sportcsarnokban is ezrek buzdíthatják a Ferencvárost.