Az elmúlt években nem szoktunk hozzá, hogy tét nélküli mérkőzést játszhat női kézilabdacsapatunk a bajnokság utolsó fordulójában, ám miután szerdán a Fáy utcában bebiztosítottuk a huszonhét éve nem látott duplázást, szombat este ez volt a helyzet. Ettől függetlenül természetesen presztízscsatának számított a DVSC elleni szezonzáró, és persze a találkozó után győzelemmel akartunk ünnepelni a teltházas Elek Gyula Arénában.

Már negyvenöt perccel a meccs előtt vastaps fogadta bemelegíteni érkező játékosainkat, a kezdésre pedig tényleg a bajnoki cím ünnepléséhez méltó szintre emelkedett a hangulat. Közvetlenül a találkozó előtt klubunk ügyvezető alelnöke, Nyíri Zoltán köszöntette a visszavonuló és szakosztályunk utánpótlásában szerepet vállaló Cirjenics-Kovacsics Anikót, valamint három távozó játékosunkat, Kisfaludy Anettet, Kovács Anettet és Kukely Annát.

Az első tíz perc után nem volt különbség a két csapat között (5-5), de a villámgyorsan három találatot jegyző Klujber Katrin második, rendkívül szemfüles gólját feltétlenül érdemes kiemelni, Gabriel kapus könnyelműen kidobott labdájára csapott le Vámos Petra előtt. Ezt követően kétszer mi villantunk, de a játékrész közepe összességében a vendégeknek sikerült jobban, a 20. percben időt is kért Allan Heine (10-11).

Az egyperces pihenő után is kiegyenlített felek küzdelme folyt a pályán, sokat értek Böde-Bíró Blanka védései, de az elöl elkövetett hibák miatt így is minimális hátrányban mehettünk pihenni, 14-15-ről várhattuk a folytatást.

Csapatkapitányunk is elmondta a meccs előtti interjújában, hogy a Debrecen biztosan nem feltett kézzel érkezik a Népligetbe, és állítása a második félidő elején továbbra is igazolódott, a 40. percben kettővel vezettek a hajdúságiak (19-21). Azt is gondolhattuk, hogy szerencsére nem ezen az összecsapáson múlik a bajnoki arany, persze az is biztos, hogy az előbbi esetben egészen más mérkőzést láttunk volna a pályán. Közben pedig negyvenöt másodperc alatt háromszor is betaláltunk, Klujber újabb szemtelen labdaszerzése, majd gólja után már Fradi-előnynél űzte-hajtotta a csapatot ezúttal is fantasztikus közönségünk.

Az utolsó szűk negyedórára már plusz hárommal fordultunk, a debrecenieknek az utolsó időkérési lehetőségüket is el kellett égetniük, de ezt az ünnepet már senki és semmi nem ronthatta el. A végén Andrea Lekics parádés cundergólja feltette a koronát a teljesítményünkre, 33-29-re győztünk, és kezdődhetett a tizennegyedik bajnoki arany önfeledt ünneplése.