Végre… Csillogó szemek a bejáratnál, több százan az Elek Gyula Aréna környékén, s ezúttal talán még a parkoló kereséssel járó bosszankodás is édes volt. Meccset, női kézilabda bajnoki meccset rendeztek a Népligetben, erre pedig február 18., vagyis csaknem hét hónapja nem volt példa. Nem csoda tehát, hogy szurkoló és játékos éppúgy alig várta már a kezdő sípszót, amely előtt még Klujber Katrin vehette át a szurkolók által neki ítélt, a 2019/2020-as szezon legjobbjának járó díjat. Aztán elkezdődött az összecsapás, amelyen az első perctől kezdve jól védekeztünk. Huszonöt perc alatt összesen hét gólt kaptunk, és ezek között is volt legalább kettő, amelynél a labda Bíró Blanka érintése után vánszorgott csak át a gólvonalon. A támadójátékunk volt és lesz is jobb még, mint ezen a szombaton, de így is végig biztosan vezettünk. Talán már a meccs is eldőlhetett volna az első játékrészben, ha a helyzetekkel jobban sáfárkodunk, vagy, ha a szélre jobban, megfelelő ütemben és pontosabban mentek volna ki a labdák. De valahogy nem tudtuk ezúttal megjátszani a szélsőnket, pedig az utóbbi hetekben az edzőmeccseken rendre eredményesen kézilabdáztak. A világbajnok holland Angela Malesteinnek nem sikerültek annyira a megoldásai, jött is helyette Kovács Anett bő negyed óra játék után, és gyorsan két góllal tette emlékezetessé a Fradiban való bemutatkozását. Az újak közül Emily Bölkön is látszódott, hogy feldobta a meccshangulat, sorban szerezte a gólokat, emberelőnyt harcolt ki és nagy kedvvel kézilabdázott. A szünetre hatgólos különbség alakult ki, s ez nagyjából megfelelt a játék képének.

A fordulás után valamelyest visszaesett a teljesítményünk hátul is, elöl pedig nem igazán javult. A 40. perchez érve Elek Gábor két tenyerét imára emelve kérte játékosait, hogy „ne lassuljanak le”, ne vegyék fel a vendégek tempóját, hanem ők diktálják az iramot, hiszen ezt vélhetően ellenfelünk az idő előrehaladtával egyre kevésbé bírja majd. Nem tudtuk azonban annyira növelni a fordulatszámot, rendre belelassultunk, és ezt jól kihasználta a Vác, hat gólnál jobban nem hagyta magát leszakítani, de négyre is többször visszaért. A negyvenkettedik percben fordulópontot remélhettünk: a már veszni látszó labdát Márton Gréta mentette meg lehetetlen módon, méterekről bevetődve, az ugyancsak a labdára startoló váci játékos hasa alól, majd az amúgy finoman szólva is tudása alatt teljesítő Klujber Katrin lőtt irtózatos nagy gólt. Meg elég gyorsan még egyet, és négyről gyorsan hatra nőtt az előnyünk.

Ezzel se változott viszont a helyzet, a vendégek tartották magukat, az ötvenkettedik percig kellett várni rá, hogy hét gólra távolodjunk – ezzel viszont megtörtük ellenfelünket. Az utolsó percekben így egyre csak nőtt a különbség, a végeredményt pedig Márton Gréta állította be.