„Ez az álmunk, ott lenni a FINAL4-ban – és ezért mindent megteszünk!” – fogalmazta meg Faluvégi Dorottya egyszerűen, mégis minden fradista számára hátborzongatóan az előttünk álló bő egy hét jelentőségét. Merthogy alighanem a szurkolók szeme előtt is ez a cél lebeg – a Ferencvárossal Európa legjobb négy csapata közé jutni. Az ide vezető, s tavaly októberben megkezdett úton még egy nagy, avagy, ha úgy tetszik, két fél lépést kellene megtennünk, igaz, kétségtelenül a legnehezebbet, a negyeddöntőben az orosz válogatottal nagyjából megegyező Rosztov-Dont kellene búcsúztatni.

Azt a Rosztov-Dont, amely egy éve a szezonnak ugyanebben a szakaszában túl nagy falatnak bizonyult, s amely azóta a mieinkhez hasonlóan jelentősen átalakult (a változásokkal és bővebben az oroszokkal a következő napokban részletesen foglalkozunk). Ezzel együtt a meccset övező hangulat, az óriási érdeklődés, a rengeteg támogató üzenet és megnyilvánulás, a játékosainkon látható elsöprő elszántság azt sugallja, ha kizárólag rajtunk múlna, a falakat is ledöntetnénk a FINAL4 részvételért. A sikert meghatározó egyenletben azonban az ellenfél teljesítménye egyelőre ismeretlen tényezőként szerepel, azzal pedig önámítás lenne számolni, hogy az oroszok nem akarják hasonlóan a továbbjutást, vagy netán félvállról vennék az elmúlt időszakban hullámzó teljesítményt nyújtó csapatunkat.

Ez végtére is a Bajnokok Ligája, vagyis a sportág legrangosabb klubsorozatának a negyeddöntője, és ezen a ponton érdemes egy másodpercet időzni, illetve rögzíteni: siker ezt elérni, főként a számos fiatal, pályafutása elején járó magyar játékossal a keretünkben.

„Fiatalok vagyunk, megyünk, ahogyan csak bírunk, szívünket, lelküket kitesszük a pályára a sikerért, ezt ígérhetem!” – szögezte le még Háfra Noémi amolyan útravalóul… Még néhány nap, még néhány edzés, és nekiveselkedünk.

Mindenki készüljön!