„Építési terület” – állhatna akár tábla ezzel a felirattal az Elek Gyula Aréna bejáratánál, és közel sem a belső tereket érintő felújító munkálatokra gondolunk. Sokkal inkább a csapatépítésre, merthogy ez folyik női kézilabdázóinknál – hét új érkező játékos beépítése igen szép feladat. Az első edzőmérkőzésünkön nem is igazán nyúlt bele a csapatba Elek Gábor, a DVSC elleni balatonboglári összecsapáson viszont már némileg változott a helyzet. Janurik Kinga állt a kapuban, a mezőnyben pedig Angela Malestein, Klujber Katrin, Julia Behnke, Kovacsics Anikó, Emily Bölk és Schatzl Nadine volt első perctől a pályán; Csiszár-Szekeres Klára védekezésben rendre Klujber helyett érkezett. Elképesztő iram jellemezte a meccset, az első negyed órában jóformán egyszer közelítette meg séta tempóban az ellenfelet a két csapat: a kezdődobást követően. Ebből a támadásból a Loki gólt is szerzett, sőt, a következő két találat is ellenfelünk neve mellé került, vagyis 0-3-mal, nem túl jól indítottunk. Az ötödik perc után azonban összeállt a védekezés, Janurik Kinga ragyogóan védett, igaz, a túloldalon Ann-Cathrin Giegerich is karcolta az ötven százalékos hatékonyságot.

A debreceniek igyekeztek megfékezni a lerohanásainkat, a labda felhozataloknál Kovacsics Anikóra a felező környékéig kiléptek, így Emily Bölk vállalt látványosan sokat. Lőtt talpról, felugrásból, kereste a falban Behnkét, vagy épp betöréssel próbálkozott. A hatékonyság biztosan lesz még jobb a mostaninál, de napról napra alakul a válogatott átlövő formája, és amikor a 14. percben végre egy igazi, „Bölkös” átlövéssel űzte el a bal felsőből a pókokat, az láthatóan sokat jelentett neki, Elek Gábornak és a csapattársaknak is.

Tizennégy perc játékot követően kért időt Köstner Vilmos, miután hárommal elléptünk, mi meg kihasználva a lehetőséget, teljes sort cseréltünk: Márton Gréta, Háfra Noémi, Szucsánszki Zita, Tóth Nikolett, Kisfaludy Anett és Kovács Anett érkezett, védekezésben Pásztor Noémi váltotta Tóth Nikit. A védekezésünk valamelyest rendezetlenebbé vált a cseréket követően, de a vezetést továbbra is megőriztük, a szünetre pedig 16-13-as előnyünknél mehettünk. A térfélcsere után az elsőként látott csapat jött egyetlen különbséggel: Klujber Katrin helyett Háfra Noémi játszott jobbátlövőt. A védekezésünk újra szintet lépett, a következő negyed órában csupán öt gólt kaptunk, miközben nyolcat lőttünk, vagyis összességében hattal álltunk jobban, amikor ismét teljesen kicserélődött a csapatunk.

Ahogy fáradtak a felek, úgy lett egyre több a hiba, a Debrecen négy gólra megközelített minket, amikor Elek Gábor időt kért hat és fél perccel a vége előtt. Nem az eredmény érdekelte, de szerette volna a hátralévő perceket is kihasználni a gyakorlásra, ezért még jól leteremtette a játékosait. Ezzel együtt is tovább zárkózott ellenfelünk, két és fél perccel a vége előtt már csak kettővel vezettünk, pedig Klujber Katrin szépségdíjas gólokat szerzett. Újra időt kértünk, az intelmek főként Szucsánszki Zitának szóltak, miután az előtte lévő támadásunknál lépéshibát vétett, de a következőt is magára vállalta, és ekkor már nem rontott. Ezzel eldőlt a mérkőzés, amelyet végül kettő góllal, 31-29-re nyertünk meg, és amely újfent hasznos lépcsőfoka lehet a bevezetőben említett építkezésnek.