„Küzdeni mindig, feladni soha!” – tartja a Fradisták egyik legismertebb szurkolói rigmusa, és e gondolat női kézilabdacsapatunk következő Bajnokok Ligája-mérkőzése előtt is aktuális volt. Rosszul indítottuk a sorozatot, emiatt pedig nagyon nehéz helyzetbe kerültünk a továbbjutásért folytatott harcban, így minden pontért utolsó erőig kell harcolni. Még az Európa-liga-címvédő, s idén a BL-ben ötből ötöt nyerő, csoportelső Ikast ellen is.

A hit, a küzdőszellem megvolt, ez már a bemelegítés közben is látható volt, hát még, amikor Klujber Katrin és Emily Bölk jóvoltából rögtön kétgólos előnybe kerültünk. Voltak, s lesznek is többen Fradi BL-meccsen, de még így is érezhetően komoly támogatást kapott a lelátóról a csapat, amely élt is vele. Klujber és Bölk villogott leginkább, de a Tomori Zsuzsanna és Béatrice Edwige által dirigált védelem is jól muzsikált. A két-háromgólos különbséget őriztük mintegy negyed órán át, 9-6 után pedig még növelni is tudtuk – Klujber ötödik találata plusz ötöt ért (11-6)!

Tudott azonban újítani az Ikast, előbb háromra zárkózott, majd 14-10 után sajnos egymást követően négyszer is betalált. Félő volt, hogy meddig tart a dán lendület, de bizonyította együttesünk, hogy van tartása, hiszen nem roppant össze, kikecmergett a gödörből többek között Simon Petra villanásainak is köszönhetően, és nem hagyta ellenfelét előnybe kerülni.

Sőt, a hajrá nagyon jól sikerült, Malestein az utolsó másodpercekben lőtt kapufás gólt, ezzel háromgólos vezetésünk mellett mehettünk az öltözőbe (20-17).

A gólszám alapján is egyértelmű volt, hogy a védekezésben van több tartalék, persze, az előny azt jelentette, ha a támadásaink hatékonysága nem esik vissza, akkor összejöhet a rég várt bravúr. A fordulás után is folytatódott a rohanás, viszonylag könnyen szerzett gólt mindkét csapat, de úgy tűnt, ha visszaérünk, ha felállt fallal szemben kell támadnia az Ikastnak, akkor van esély. Vagyis a recept a pontos támadásvezetés és villámgyors visszafutás volt…

Nem ment ez rosszul a következő periódusban, Dragana Cvijics extázisban kézilabdázott, Emily Bölk pedig rendkívül okosan – német klasszisunk ragyogóan váltogatta a sarkokat, és szórta a gólokat, csakúgy, mint Klujber és Lekics. Ötre toltuk ismét a fórt (26-21), amikor időt kért a vendégek edzője, majd hét támadóval küldte vissza csapatát.

Kissé lassult ettől a játék, és ez talán nem jött rosszul nekünk, illetve a különbség se változott jelentősen, a hajrára, az utolsó tíz percre is plusz négynél fordultunk rá (32-28).

Meg-megvillant az Ikast, nem adta fel, nem véletlenül ennyire sikeres, de ezen az estén mindig volt valaki a csapatunkban, aki akkor tett hozzá, amikor nagyon kellett. Csapatot, elképesztően nagyot küzdő csapatot láthattunk, de nem nyugodhattunk meg, négyről, ötről nem tudtunk továbblépni, ellenfelünk pedig kettőre is vissza tudott zárkózni - 37-33-nál, szűk három perccel a vége előtt pedig Edwige piros lapot kapott.

Hosszan támadtunk, igaz eredménytelenül, s bár a vendégek gyorsan betaláltak, egy perccel a vége előtt, kétgólos előnyben jöhettünk (emberhátrányban), amikor Allan Heine időt kért. Passzívnál gyorsan eladtuk a labdát, de a túloldalon Bíró Blanka védett, és bár visszapattant az Ikasthoz a labda, ment az idő - már csak húsz másodperc volt hátra, amikor Cvijicset is kiküldték.

Iversen még a kapunkba ejtett, de a maradék tíz másodpercet már lepergettük. Végre! Hősiesen küzdve legyőztük az eddig hibátlan Ikastot, megvan az első siker a Bajnokok Ligájában!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

FTC-Rail Cargo Hungaria (@ftc_kezilabda) által megosztott bejegyzés