Nem nyertünk szombaton este Bajnokok Ligáját, se bajnokságot, sőt, még csak meccset sem, de a Győr ellen történteknek, a 32-32-es döntetlennek súlya, jelentősége és értéke van – talán nem is a jelen, hanem sokkal inkább a jövő szempontjából. Merthogy a tavaszra újjá formálódó, Djurdjina Malovicsot, Danick Sneldert, Bobana Klikovacot és Hornyák Dórát hosszú távon, ezen a rangadón pedig Kovacsics Anikót is nélkülöző Ferencváros erőt mutatott a minden fronton címvédő, a szezonban most először pontot veszítő ETO ellen.

„Sokat elárul a teljesítményünkről, hogy a világ legjobb csapatának edzője és játékosa méltat bennünket, nagy büszkeség ez számomra” – utalt vissza a sajtótájékoztatón Elek Gábor kollégája, Danyi Gábor, valamint a győriek dán átlövője, Anne Mette Hansen szavaira. Pedig a meccs nem úgy kezdődött, ahogy feltétlenül szerettük volna – bár tartottuk a lépést a vendégekkel, túlságosan könnyen kaptuk a gólokat, mígnem 8-8 után mégis mi tudtunk váltani és tizenöt tizenegynél már néggyel vezettünk. Miután a szünetig egyre zárkózott a Győr, tarthattunk tőle, hogy az erő mellett a hit is fogyni látszik majd, de közel sem így történt. Jött például a fordulás után Márton Gréta, első labdaérintéséből labdát lopott, majd ragyogó összjáték után Klujber Katrin átadásából fel is avatta a szintén frissen beszálló Kiss Évát. Úgy nézett ki ez az egész, mint nyáron, a junior világbajnokságon, csak ezúttal egy felnőtt, s még csak nem is középszerű csapat volt a rivális…

Tehát a logika azt diktálta volna, hogy amikor a Győr belelendült másodszor, meg harmadszor is (az első félidőben mínusz 4-ről mínusz 1-re közeledett, a másodikban előbb mínusz ötről, később mínusz kettőről is egalizált), akkor nem lesz visszaút. Hogy a centiben, súlyban és létszámban mutatkozó óriási differencia végül felülkerekedik, de a szív, az akarat és az alázat ezúttal nem alkotott közösséget a logikával, hanem mindig jött egy újabb gól vagy egy védés. Na, meg az őrületes buzdítás a lelátóról. Ez volt az az este, amikor játékos és szurkoló kölcsönösen tette egymást egyre elszántabbá, nagyobbá, erősebbé és hangosabbá, így születhetett meg ez a hőstett, amelyből muníciót meríthetünk a következő hónapokra.

Nem nyertünk a végén, de egy pontot megszereztünk a szezonban még hibátlan Győr ellen, méghozzá úgy, hogy a pályára lépő tizenkettő kézilabdázónk átlagéletkora 23,6 év volt, a hét gólt szerző Klujber Katrin tizenkilenc, a hatszor eredményes Háfra Noémi húsz esztendős, Márton Gréta szintén tizenkilenc. De a már rutinos, évek óta húzó erőnek számító Bíró Blankának, Schatzl Nadine-nak, Lukács Viktóriának, Mészáros Reának, vagy épp Klivinyi Kingának is eztán jöhet még az aranykora.

Szóval csapatot építünk – a hazáért és a Ferencvárosért.