Szombaton délelőtt vette kezdetét az „új”, amolyan ötfordulós bajnokság női kézilabdacsapatunk számára. Aligha tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a Boglári Akadémia-SZISE elleni balatonboglári bajnokira a szerdai események után nőtt meg jelentősen az érdeklődés. Elvégre a tét mostantól minden meccsen ugyanaz: győzni kell, s akkor beteljesülhet az álom. Persze, a szerdaihoz hasonló légkörű rangadók után törvényszerű a visszaesés, főleg, ha a fejekben ott van, hogy könnyebbnek ígérkező hatvan perc következik.

A papírforma szerint a csupa fiatal, tehetséges játékosok alkotta ellenfelünknél jóval erősebb a Ferencváros kerete, de az első félidőben helyenként azért látszott, hogy ezúttal alacsonyabb a koncentráció szintje, mint az ETO ellen volt. Ezért, mondjuk, komolyabb szemrehányást nem lehet tenni, a lényeg, hogy azért fokozatosan belemelegedtek játékosaink, és mintegy negyed órát követően a háromgólos vezetésünket sikerült kissé duzzasztani. A játékrész második felében – főként Háfra Noémi góljainak köszönhetően – hat, hét, majd nyolc gólra is távolodtunk, a szünetre pedig 11-18-as állásnál mehettünk.

Különösen jó érzés volt, hogy a vendégszektor kis híján megtelt, a szombat délelőtti időpont és a különböző korlátozások ellenére mintegy hatvan szurkoló buzdította a lányokat. A mostanihoz kísértetiesen hasonlított egyébként a két csapat idei első mérkőzése: a mieink teljesítménye akkor is elmaradt a legjobbtól, és viszonylag szorosabb első negyed óra után nőtt komolyabbra a különbség. Annyiban azonban különbözött a mostani meccs, hogy a második félidő első negyed órájában nem nőtt a differencia, sőt, eggyel még csökkent is az előnyünk. A hazaiaknak bejött a szünetben meglépett kapuscsere, mert Magera Noémi jó néhány lövésünket hatástalanította.

Sajnos egy dupla sérülés megszakította a mérkőzést: Csiszár-Szekeres Klára és Kajdon Blanka fejelt össze szerencsétlenül, előbbinek a szemöldöke, utóbbinak a fejbőre szakadt fel. A 46. percben kissé felpaprikázódott a hangulat, miután a játékvezetők abszolút tévesen kiállították Szucsánszki Zitát. Az emberhátrány ellenére se kaptunk gólt, ráadásul, miután kiegészültünk, gyorsan tízre növeltük a fórt.

A hátralévő percek nem sok izgalmat tartogattak már, magabiztosan, de messze nem sziporkázó játékkal hoztuk a kötelezőt, újabb két pontot szereztünk, és továbbra is saját kezünkben tartjuk a sorsunkat a bajnoki címet illetően.