Már az elmúlt években is jobbára szoros meccseket vívott női kézilabdacsapatunk a Mosonmagyaróvárral, de olyan várakozás talán még sosem előzte meg, mint most, szerdán este. Az MKC évek óta a nemzetközi porondon szerepel, ráadásul az előző héten óriási meglepetésre legyőzte a címvédő Győri ETO-t, s kétségkívül vérszemet kapott. Telt ház fogadta a feleket, és az atmoszférán abszolút érezhető volt, hogy a mieink is tisztában vannak a mérkőzés jelentőségével.

A pályán is nagyjából ezzel megfelelő volt, amit láthattunk, mi lőttük az első gólt, de a vendégek fordítottak, hogy aztán Edwige góljával már újra nálunk legyen az előny (3-2). A mi oldalunkon Andrea Lekicset dicsérhettük leginkább, irányított, vezényelte a támadásainkat és a gólszerzésből is átlagon felül vette ki a részét. Ellépni ezzel együtt se tudtunk, sőt, folyamatosan vándorolt az előny, de legalább azt nem engedtük, hogy az MKC egynél több góllal vezessen. A hajrá, a játékrész utolsó néhány perce aztán szerencsére jól sikerült, és ebben szerepe lehetett annak is, hogy Martin Albertsen gyorsabban forgatta a csapatot, mint a hétvégén, a Metz elleni Bajnokok Ligája-találkozón.

A meccs során először nőtt kétgólosra az előnyünk ezekben a percekben (15-13), de amit itt felépítettünk, azt a fordulás után sajnos bántóan gyorsan visszaadtuk – noha emberhátrányban indultunk, két ziccert is rontottunk, miközben hátul könnyedén kaptunk gólokat (15-15).

Nem okozott ez azonban nagy törést szerencsére, gyorsan rendeztük a sorainkat, Janurik Kinga megrázta magát, elöl pedig élni tudtunk a védései adta lehetőséggel, és Klujber Katrin góljával a negyvennegyedik percben már néggyel álltunk jobban. Robbant a csarnok, az idény során talán először ezzel az erővel, a tét a legnagyobb riválissal szemben meglévő lépéselőny megőrzése volt.

A vendégek nem adták fel, de csupán egyszer tudtak kettőre zárkózni, 22-20-nál, és mert néggyel válaszoltunk rá, eldöntöttük a találkozót. Amely igazi rangadó volt, annak minden feszültségével és szépségével, de talán így igazán értékes a győzelem, amelynek köszönhetően őrizzük a Győrrel szemben a pontelőnyünket.