Amikor két hete a Magyar Kupa negyeddöntőjében léptünk pályára Debrecenben, a magabiztos győzelem rendkívül fontos pillére volt, hogy kiválóan kezdtük az összecsapást. Na, meg a kőkemény védekezés is – és úgy számoltunk, ez a kettő a bajnoki rangadón se jönne rosszul. Sejthettük, hogy más lesz ez a hatvan perc, mert a DVSC látszólag túllépett a kupakiesésen, a múlt héten könnyedén verte a Vácot és a Mosonmagyaróvárt is, ráadásul két fontos játékosa, Kovács Anna és Vámos Petra állapota is javult.

A meccs eleji taktikánkat aztán alapjaiban írta át, hogy a hatodik percben már a második kiállításunkat szenvedtük el, ráadásul bő fél percen keresztül kettős hátrányban kellett játszanunk. Ehhez mérten pedig bőven elfogadható volt a kezdés, mert bár szűken, de előnyben voltunk. Szöllősi-Zácsik Szandra és Emily Bölk tette a legtöbbet a közösbe a támadásainknál, és a védekezésünket, élén Béatrice Edwige-zsel, is dicsérhettük. A 16. percben aztán végre mi is emberelőnybe kerültünk, és noha gyorsan háromra növeltük az előnyünket, a következő két támadásunkat könnyelműen szórakoztuk el, pedig nagy esély volt, hogy tovább hizlaljuk a fórt. Pláne bosszankodhattunk néhány perccel később, amikor újabb két kiállítást ítéltek meg ellenünk – volt néhány minimum véleményes ítélet az első félidőben, főleg úgy, hogy a túloldalon mintha más lett volna a mérce.

Minden hátráltató tényező ellenére őriztük a két-háromgólos vezetést, és a játékrész hajrájában még egy lapáttal rá tudtunk tenni. Janurik Kinga jó pillanatban védett ziccert, Angela Malestein tökéletes ütemben robbant ki és szerzett labdát, majd lőtt gólt, illetve Hársfalvi Júlia és Szöllősi-Zácsik Szandra se hibázott a helyzeténél. Így aztán plusz ötnél (12-17) mehettünk pihenőre, ezzel pedig a nyolcpercnyi emberhátrány ismeretében maximálisan elégedettek lehettünk.

De nem volt ezzel még vége, és biztosak lehettünk abban, hogy a debreceniek nem adják még fel. A fordulás utáni percek a kapusokról szóltak, Janurik Kinga és Csapó Kyra is bemutatott két-két szép védést, de szerencsére a gólcsendet Emily Bölk törte meg. Közte hatról négyre visszakapaszkodtak a hazaiak, valamint a kupameccsen már látott hét a hat elleni játékot is elővették, de ennél közelebb nem engedtük a leginkább Planéta Szimonetta heteseivel és a szélsőgólokkal operáló ellenfelünket. A második félidő közepén ugyanakkor nem lehettünk nyugodtak, mert a védelmünk a hét támadóval szemben nem szuperált, ellenben felvettük a hazaiak lassabb ritmusát, és így a mi támadásaink akadoztak.

Az ötvenedik perchez közeledve háromra olvadt a különbség, a hazai szurkolók pedig vérszemet kaptak. Itana Grbics szerencsére mindkét félidő hajrájában hozzá tudott tenni, de Klujber Katrin üres kapus gólja is felért egyfajta szívnyugtatóval. Közte kettőért támadhatott előtte a Debrecen, de az ötvenötödik percben ismét öttel vezettünk (22-27), és már csak jól kellett gazdálkodni az idővel. Janurik védése, majd Szöllősi-Zácsik újabb gólja döntötte el végleg a két pont sorsát (23-28).

Két hét alatt másodszor győztük le magabiztosan otthonában a Debrecent, és ez azért komoly fegyvertény. A Fradi-tábor nem is véletlenül éltette hosszú perceken át a csapatot, és kimondva vagy kimondatlanul talán az az üzenet is elérhetett a lányokhoz, hogy "Találkozunk Ljubljanában!".