Egyetlen bajnoki volt ősszel, amelyet nem tudott megnyerni női kézilabdacsapatunk, mégpedig a Debrecen elleni, ez pedig akkor is meglehetősen erős motivációt jelentett volna a visszavágóra, ha egyéb tét nem lenne. De egyébként van, a bajnoki címért harcolnak lányaink, és bár nem tekinthettük ezt erről döntő összecsapásnak, a vesztett pontok tekintetében a Győrrel szemben meglévő előnyünket jobb megőrizni – vagyis nyerni kellett.

Így, ennek szellemében készültek, hangolódtak szurkolóink is, akik megtöltötték az Elek Gyula Arénát, és az ilyen rangadókon megszokott támogatást biztosították a csapatnak. Az első támadásokból nem esett gól, de szerencsére mi törtük meg a jeget, és úgy tűnt, hogy nem csak fellángolás volt, hanem valóban megtaláltuk a ritmust támadásban is. A védekezés nagyon jól nézett ki, nehezen talált helyzetet a Debrecen, és ha talált, akkor is ott volt még Laura Glauser. A nyolcadik percben és 4-2-nél jártunk, amikor kettős emberelőnybe kerültünk, és bár nem sikerült tökéletesen kihasználni a lehetőséget, hárommal vezettünk tíz perc után, ezzel pedig nem lehettünk elégedetlenek.

Támadásban a bal oldalunk volt eleinte elemében, Emily Bölk és Márton Gréta is hatékonyan kézilabdázott, később pedig Klujber Katrin villant meg többször is. A játékrész felénél kissé romlott a helyzetkihasználásunk, de nem sokra mentek vele a vendégek, három és öt gól között ingadozott a különbség. Azt érezhettük, hogy ha picit pontosabbak lennénk támadásban, akkor akár már a szünetig nagyot „üthettünk” volna ellenfelünkön, de különösebben nem elégedetlenkedhettünk, hiszen plusz öttel mehettünk pihenőre (17-12).

Amit hiányoltunk ebben az időszakban, azt a fordulás után megkaptuk tökéletes kivitelezésben – élessé vált a csapat, megvolt a lendület és a dinamika a támadásainkban, illetve hátul is megmaradt a stabilitás. A harmincötödik, majd a harminckilencedik percben is időt kért Szilágyi Zoltán, de nagyon úgy tűnt, hogy ezzel a fantasztikus tíz perccel a legnagyobb kérdést lerendeztük. Klujber után a másik jobbátlövőnk, Valerija Maszlova is parádézott, az átlövései után pedig megnyílt a hely Dragana Cvijicsnek, aki ugyancsak fantasztikusan kézilabdázott. Tíz, kicsit később tizenkettő gólra hizlaltuk a fórt, a hajrához közeledve pedig tizenöttel is elléptünk. Rangadót vártunk, de aligha bánta bárki is, hogy a végén nem kellett izgulni, csak élvezni a sikert.

A vártnál jóval magabiztosabban nyertünk a DVSC ellen, és ez a teljesítmény már biztató volt a hamarosan következő még nagyobb feladatok előtt.

A sajtótájékoztatót, benne Szilágyi Zoltán, Töpfner Alexandra, Allan Heine és Emily Bölk véleményét ITT tekinthetik meg.