Nem indult nagy gólzáporral női kézilabdacsapatunk tizennegyedik fordulóbeli bajnokija, tíz perc alatt csupán öt gólt láthatott a váci sportcsarnokba kilátgató mintegy száz néző. Legfeljebb száznyolcvan lehettek volna a legfrissebb szabályok értelmében, de a hazai bérletesek egy része nem érkezett meg a lelátóra – Fradi-szurkoló pedig eleve nem lehetett sajnos. Hat-nyolc váci próbált valamiféle meccshangulatot teremteni, de szerencsére a pályán történtek sokszor elhallgattatták őket: a mieink játszottak fölényben.

Angela Malestein – akit az egyébként nem igazán használt, de létező nevén Antje Malesteinnek szólított a műsorközlő – ott folytatta, ahol a Krim Ljubljana ellen abbahagyta, negyed óra alatt ötször talált be Triffa kapujába, pedig az első kísérletét még védte a kapus. Ezzel együtt jó tíz perc kellett ahhoz, hogy megtaláljuk a távolságot a felállt fallal szemben, addig lerohanásból szereztük a góljainkat, azt követően viszont már kinyílt a gólzsák. Igaz, ezzel párhuzamosan némileg a védekezésünk is visszaesett, illetve a váciak hét mezőnyjátékossal támadva legtöbbször ziccerig játszottak. Janurik Kingát sokszor találták meg tiszta ziccerben, de így is az lehetett az érzésünk, hogy stabilan áll a lábán, fontos pillanatokban fogott labdákat, ráadásul gólt is szerzett.

A játékrész második felében léptünk el jelentősebben a Váctól, a 22. percben Kovacsics Anikó góljával már hatot tettünk közé (9-15), és az előnyünkből öt gólt a szünetre is megőriztünk (12-17).

A második félidőre kapust cserélt a váci tréner, Szilágyi Zoltán, és bejött ez a húzása, ugyanis Bukovszky Anna jól védett – ez általában rá ellenünk szinte mindig igaz egyébként. Sorban fogta a ziccereket, így nem csoda, hogy kettőre zárkózott ellenfelünk, amely ettől egyre lelkesebbé vált. Vagyis, jöhetett a szokásos váci izzadós hajrá, amiben az utolsó tíz percre kétgólos előnnyel fordultunk rá (21-23).

Szerencsére a mi védekezésünk is paprikásabbá vált, saját bőrükön érezhették a játékosaink, hogy több kell annál, mint amit a második félidő elején mutattunk. Ha viszont már így alakult, akkor örömteli, hogy sikerült ritmust váltani! Ha nem adtuk a hazaiak kezébe a labdát, hogy rohanhassanak, akkor iszonyatosan nehezen kerültek helyzetbe, épp ezért volt bosszantó, hogy olyan sok ziccert rontottunk el. Jobb koncentrációval négy-öt gólra növelhettük volna ismét az előnyünket, ehelyett az 55. percben ismét egyre olvadt a fór (24-25).

Sőt, az egyenlítésért is támadhatott a Vác, de szerencsére Janurik Kinga könnyedén fogta Kácsor Gréta lövését, majd kettővel tudtunk rá válaszolni (24-27). Nem volt még vége, csak Schatzl Nadine extra gólja után, amivel továbbra is három gólon maradtunk, és egy perccel a vége előtt ez már behozhatatlannak bizonyult.

Olyan nehéz meccset játszottunk, amilyet Vácott általában szoktunk, de egy fokkal talán nehezebben húztuk be a két pontot, mint azt a kezdés előtt reméltük. Ennél a hétvégén a Bietigheim ellen biztosan több kell, de ezen az estén a lényeg, hogy a negyedik bajnoki mérkőzésünket is győztesen zártuk!