Már a második bajnoki fordulóban rangadó várt női kézilabdacsapatunkra, amely szerdán este a tavalyi bronzérmes Mosonmagyaróvár otthonában lépett pályára. Emlékezhetünk, hogy egy éve a nagy rivális Győr épp ebben a periódusban hullajtott pontokat az UFM Arénában, s már csak ez is óvatosságra inthette a mieinket. A felvezetőben Tomori Zsuzsanna azt emelte ki, hogy bár az első fordulóban az MKC simán kikapott az ETO-tól, volt néhány olyan periódus, amelyben kifejezetten jól játszott a Móvár.

Potyogtak a gólok az első öt percben, s úgy tűnt, ha picit jobban koncentrálunk, már ebben a periódusban elléphetünk a hazaiaktól, de két esetben is tisztának tűnő lerohanásban rontottunk, ezek után pedig újra védekezni kellett. Vezettünk, de kettőnél nagyobb távolságra a kilencedik percben értünk „csak”, kicsit később pedig, a tizedik percet épp csak elhagyva kettős érzéseink lehettek: 8-4-re vezettünk, ám Orlane Kanor a második kiállítását is megkapta. Szerencsére nem zavarta meg a csapatot, támadásban ötletes megoldásokat és szép gólokat láthattunk, az első harminc percben nyolc különböző gólszerzőnk volt. Mivel a védekezésünk fokozatosan javult, illetve Laura Glauser is belekapott néhány lövésbe, egyre hízott a különbség. Malestein góljával már hattal vezettünk, a huszadik után pedig háromszor is támadhattunk a plusz nyolcért, de nem jártunk sikerrel, a hajrá pedig a hazaiaknak sikerült jobban, kettőt ledolgoztak a hátrányukból a szünet előtt (13-18).

Az első játékrészben egy hetesre már volt pályán, a fordulás után aztán huzamosabb ideig is kapuba állt az idény során először Böde-Bíró Blanka, de a társak eleinte nem voltak túl kedvesek hozzá, felpuhult védekezés mögött kellett volna bravúrokat hoznia. Néhány perc alatt háromra közeledett az MKC, és talán ekkor volt először igazán rangadó hangulat, addig jobbára csak a mieinktől zengett a csarnok. Észnél kellett lenni, és úgy tűnt, meg is van a higgadtság, közelebb nem engedtük ellenfelünket, sőt, az ötvenedik perchez érve újra hatra távolodtunk, miután Emily Bölk egymás után kétszer is beköszönt.

Nem volt még vége ezzel sem, két hiba után négyre olvadt az előnyünk, a közte háromért támadhattak a hazaiak. Jól védekeztünk azonban, a túloldalon pedig Andrea Lekics hetesével már-már lezártnak érezhettük a találkozót – hat perccel a lefújás előtt öttel vezettünk (22-27). Az utolsó percekben az U18-as világbajnokságról bronzéremmel hazatért Papp Dorka is szóhoz jutott, a végén pedig jöhetett a jól megérdemelt ünneplés.

Összességében magabiztosan gyűjtötte be együttesünk a két pontot a tavalyi bronzérmes otthonában, miután kialakult az előny, háromnál közelebb már egyszer se engedte ellenfelét, szombaton pedig jöhet az újabb Bajnokok Ligája-összecsapás.