A héten olimpiai selejtezőtornákon résztvevő ferencvárosi játékosok közül Angela Malestein és Emily Bölk vasárnap már a párizsi repülőjeggyel a zsebében szurkolhatott a magyar lányoknak, akiknek még egy arasznyit kellett megtenni a kijutásért. Legtöbben azt várták előzetesen, hogy a vasárnapi, Japán elleni találkozó lesz a döntő összecsapás, s bár valóban nem lehettünk még biztosak a párizsi részvételben, Svédország legyőzésével jelentősen könnyítettünk a helyzetünkön. Egészen pontosan annyira, hogy akár négyólos vereség is belefért volna – persze, úgy illett, hogy ha már a papíron jobb erőkből álló svédeket legyőztük, akkor százszázalékos mérleggel zárjunk Debrecenben.

A meccs pedig ennek megfelelően alakult. Klujber Katrin gólja és Böde-Bíró Blanka védése adta meg az alaphangot, s bár a vendégek elszántsága még ettől nem tört meg, sőt, két találattal válaszoltak, ezt követően többet nem vezettek már. Kapusunk ihletett formában védett, a tizenhatodik percben épp hatvan százalék fölötti hatékonyságon állt a mutatója, amikor a japán szövetségi kapitány, Kishimoto Kenta már másodszor kért időt. 9-4-re vezettünk ekkor, támadásban is egyre magabiztosabbá váltunk, amikor meg a rövid szünet után ellenfelünk hét mezőnyjátékossal jött vissza támadni, kis túlzással már a magabiztosság sem kellett elöl, hiszen üres kapura lőhettek a mieink a labdaszerzések után. Klujber egyet elrontott ezek közül, de így is hat gólt szorgoskodott össze harminc perc alatt, a mezőny legeredményesebbje volt, közben pedig a különbség 17-8-nál, Simon Petra gólja után kilenc volt.

Esélyeshez méltón kézilabdázott a magyar válogatott, nyolcgólos előnnyel mehetett a szünetre, és a tudattal, hogy ha csak nem áll be hatalmas fordulat, már csak egy kényelmes második játékrész választja el az olimpiától.

Márpedig nem állt be, és amikor a nézősereg Klujber torna során lőtt huszadik gólját ünnepelte, a japánok testbeszéde már arról árulkodott, hogy nem igazán hisznek a feltámadásban. A differencia tíz fölé kúszott, a mieink felszabadultan, lazán játszottak, a vendégek pedig bár próbálkoztak, beletörődtek a sorsukba. Belefért, hogy a negyvenegy százalékkal záró Böde-Bíró és a tizenegy gólt szerző Klujber a padról nézze az utolsó negyed órát, a közönség pedig ünnepelje, hogy a férfi kézilabda-válogatott után a női is ott lesz Párizsban – a szakág húsz év után lesz mindkét nemben érdekelt az ötkarikás játékokon.