Meccshangulat fogadta női kézilabdacsapatunkat Békéscsabán – a régi időket idézte a hazai keménymag létszáma, sokakat vonzott a Ferencváros vendégjátéka, a vendégszektorban is megvolt a hanterő, így kimondottan jó hangulatban kezdődött a találkozó.

Nem indítottuk jól a mérkőzést, az első öt percben csupán egy gólt lőttünk, miközben több technikai hibát is vétettünk. Szerencsére a védekezésünk stabil volt már ekkor is, ennek köszönhetően a hetedik percben először a vezetést is átvettük, és innen már nem is adtuk ki a kezünkből. A hazai támadásoknál legtöbbször Termány Rita, Gyimesi Kitti és Marija Lanistanin próbálkozott átlövésekkel (és olykor nagyon pontosan céloztak), ha pedig erre nem volt lehetőségük, akkor a beállót igyekeztek játékba hozni. Utóbbit szűrtük meg jobban, feltűnő volt, hogy sok labdát halásztunk el a bejátszásoknál, ezek után pedig legtöbbször még lerohanásokra is futotta. A tizedik percig háromgólos előnyt építettünk, ennél messzebbre pedig a játékrész közepe után jutottunk. Ekkortájt érkezett a pályára Szöllősi-Zácsik Szandra, akinek dadogott a kezében dadogott a labda az első támadásainál, ám látszólag fel is piszkálta ez kissé, és három remek átlövéssel javított. Nála többször csak a két szélsőnk, Márton Gréta és Angela Malestein talált be a szünetig, egyaránt hibátlan mérleggel négyszer. Holland világbajnokunk egyébként nem állt hadilábon a szerencsével, hiszen góljai közül kettő a kapufáról vágódott a hálóba, kettő pedig a kapus kezéről túl a vonalon.

A 18-10-es vezetéssel mehettünk szünetre, és ezzel nem lehettünk elégedetlenek, de a második félidőt ugyanúgy kezdtük, mint az elsőt – kihagyott helyzetekkel.

Közelebb jönni azonban nem tudott ellenfelünk, sőt, miután bő hat percen át nem kaptunk gólt, a lassan beinduló gépezet ellenére is hízott a különbség. Tíz fölé kúszott, a 38. percben pedig sokan még a hazai szurkolók közül is tapsoltak Kukely Anna góljánál. A válogatottban a múlt hétvégén bemutatkozó tehetségünk Békéscsabán nevelkedett és lett NB I-es kézilabdázó, és jól láthatóan nagyon sokan emlékeznek még itteni érdemeire.

A két pont sorsa egyébként végképp eldőlt ebben a periódusban, ezért felszabadultan kézilabdázhattunk, s ha a helyzeteknél jobban koncentrálunk, még nagyobb különbséget alakíthattunk volna ki. A meccs utolsó periódusában tizenkét-tizenhárom gólon ingadozott a differencia, s bár Janurik Kinga ötven százalék fölé tolta a védési hatékonyságát, a lefújásnál 20-33-nál ért véget a mérkőzés.

Jó hangulatú meccset nyertünk meg magabiztosan, így készülhetünk a jövő hétvégén esedékes Magyar Kupa négyes döntőre.