Mindannyiunk számára fantasztikus élményként és sikerként maradt meg a 2022 májusában megnyert Magyar Kupa-döntő, és már csak ezért is várhattuk a futó idényben is, hogy belecsapjunk ebbe a versenysorozatba. Kedden este jött el ez a pillanat, a Vác elleni negyeddöntő pedig egyúttal a vágyott címvédés felé vezető út első lépcsője volt.

Szucsánszki Zita hétfőn délután elmondta, feszes védekezést és jó játékot vár a csapattól, amely fél szemmel már a szombati csúcsrangadóra is figyel.

Ennek megfelelően nagy lendülettel kezdtünk, pontosan négy perc után időt is kért Herbert Gábor, miután Andrea Lekics gólja már 4-0-t jelentett. A kiváló kezdés, és talán a két csapat között eleve meglévő tudásbeli különbség miatt úgy tűnt, a váciak nem igazán hisznek a bravúrban, és egyfajta célként tekinthettünk rá, hogy a meccs közben se legyen esély ennek megváltozására. Az időkérés azért kissé összeszedettebbé tette ellenfelünket, kicsit alábbhagyott a tempó, de a különbség nem csökkent, csupán a növekedés üteme lassult.

Öt, hat, majd a játékrész közepén hét góllal léptünk meg, miközben csendesen csordogált a meccs, látszólag mindkét fél elégedett volt azzal, ami történik: mi magabiztosan vezettünk, a Vác pedig tisztes távolságban tartotta magát.

A második félidő eleje nem rólunk szólt – ugyan Klujber Katrin háromszor is betalált, a védekezésünk nagyon felpuhult, és a szünetben meglévő hétgólos fór négyre csökkent. Nem is volt elégedett Elek Gábor, de ettől függetlenül próbálta tartani az előzetes tervet, miszerint a feladatokat a lehető legjobban elosztja a játékosok között. Örömteli volt, hogy a felnőtt válogatottba pályafutása során először meghívott Kukely Anna nagy kedvvel és gólerősen játszott, illetve az is, hogy 25-21 után tettünk róla, hogy a hajrá már izgalommentes legyen. 6-1-es rohamot futottunk, kilencgólos előnyt építettünk, így az utolsó tíz perc pontosan annyira magabiztos és izgalommentes volt, mint az első félidő.

Végül hattal, 34-28-re győztünk, vagyis bejutottunk a Magyar Kupa négyes döntőjébe.