Fájó vereség után jött a folytatás női kézilabdacsapatunk számára, szerdán a Kisvárda érkezett az Elek Gyula Arénába. A szombati, CSM elleni mérkőzés nyomai érezhetőek voltak a csapaton a hét elején, és szerencsére a bajnokin is, de ott már pozitív előjellel. Még ha az ellenfél tudása ezúttal nem is közelítette meg a bukarestiekét, vagy épp a következő riválisét, az Odenséét, látszott, hogy koncentrált és feszes a társaság.

A kapuba gerincműtétje és hosszú kihagyása után visszatérhetett Laura Glauser, aki láthatóan feldobottan állt a vonal elé, és jól is teljesített. A védekezés is acélos volt előtte, a társak nem sok levegőt hagytak a várdaiaknak, ritkán kerültek nagy helyzetbe, és a játék képének megfelelően gyorsan nőtt is a különbség. Mezőnyben az elmúlt hetekhez hasonlóan osztotta a játékperceket Jesper Jensen, odafigyelt a terhelésre, és bár Szeibert Anna ezúttal nem volt bevethető, Dancsák Vivien sok lehetőséget kapott. Élt is vele, az első két lövéséből betalált, nagy örömöt okozva ezzel a helyszínen lévő szurkolóknak. Épp az ő találata után lett először tíz a felek között (16-6), a szünetre pedig plusz tizenhárommal mehettünk (20-7).

A fordulás után valamelyest visszavettünk az iramból, a vendégek kevesebbet hibáztak, így nem változott jelentősen a különbség a negyvenedik percig (24-13). Ezt követően aztán újra futottunk egy jó szériát, a kapuba érkező Janurik Kinga is jól védett, nőtt is a különbség fokozatosan. Darja Dmitrijeva és Simon Petra ezen a meccsen is megszórta magát, nagy „harcban” voltak a meccs legeredményesebbje címért. Sokkal több izgalmat nem tartogatott a találkozó, a második félidő lassabb játékot hozott – a mérkőzés pedig magabiztos Fradi-győzelmet.