Kivételesen nem vágyott és nem tervezett kihagyás után közeledik az újabb tétmeccse felé női kézilabdacsapatunk. Január 8-án, a Buducsnoszt elleni Bajnokok Ligája-találkozó mostanáig az utolsó, amelyet abszolváltak lányaink, s ha minden jól megy, a két elmaradt meccs, valamint a kéthetes szünet után vasárnap, 14 órától Esbjergben jöhet a „visszatérés”. Persze, két hét nem a világ, de mindent egybe véve, januárban merőben szokatlan az ilyen hosszú meccs nélküli időszak – s hozzátehetjük azt is, hogy a decemberi világbajnokság óta csupán két találkozója volt Szucsánszki Zitáéknak.

Vagyis kíváncsian várhatjuk, hogy miként reagál a csapat erre a helyzetre. Az elszántsággal nincs gond, és azt is jó néhányszor bizonyította már a társaság, hogy nem csak üres szólam, amikor arról esik szó, hogy minden helyzethez alkalmazkodni kell. Feltétlenül jó hír, hogy a héten nyugodtan dolgozhatott a csapat, illetve, hogy Alicia Stollén és Kovacsics Anikón kívül minden játékosunk az utazó keret tagja lehet.

Akadt gondja ellenfelünknek is az elmúlt hetekben, az Esbjerg a megbetegedések miatt a Podravka ellen kért és kapott halasztást, ám szerdán már bajnokit nyert meg, vasárnap pedig – a hírek szerint – minden kézilabdázójára számíthat Jesper Jensen. A szakember a két csapat legutóbbi összecsapása után találóan úgy fogalmazott, az Esbjerg és a Fradi találkozói sakk meccsre emlékeztetik, miután Elek Gáborral újra és újra óriási taktikai csatát vívnak. Eddig öt parti volt, két dán és két magyar siker után a legutóbbi döntetlennel zárult, és sokat elárul az is, hogy az összesített gólkülönbség hihetetlenül szoros, 134-132 riválisunk javára.

Az októberi pontosztozkodás után mindkét fél felemás érzésekkel távozhatott: a vendégek már-már megnyert meccset engedtek ki a kezükből (az 56. percben kettővel vezettek), de hiányzóik ismeretében a kezdés előtt biztosan aláírták volna a döntetlent, ránk pedig épp fordítva igaz mindez. Nem játszottunk igazán jól, a védekezés csak a hajrára állt össze, de 29-31-nél veszni látszott a csata.

Mégsem veszett, és talán ez is adhat erőt a visszavágón. A hajrá előtti ötvenöt perc meg tapasztalatot arról, hogy bizony nem véletlenül lett Henny Ella Reistad az előző BL FINAL4 legértékesebb játékosa. A fiatal klasszis tíz gólt rámolt be a kapunkba, és mellette még legalább ennyi támadásban játszott főszerepet, de a 192 centiméter magas Kristine Breistol hét góljára se szívesen emlékszünk vissza. A mi oldalunkon Angela Malestein vitte a prímet, ő is tízszer járt túl az esbjergi kapusok eszén, ezzel pedig elévülhetetlen érdemei voltak a pontmentésben csakúgy, mint az egyaránt ötször eredményes Emily Bölknek és Klujber Katrinnak.

A vasárnapi visszavágó előtt számos kérdés megválaszolatlan még: például, hogy melyik csapatot viselte meg jobban a betegség, hogy a meccsek hiánya pozitívan vagy negatívan hat-e a mieinkre, vagy, hogy ezúttal melyik vezetőedzőnek sikerül jobban meglepnie a másikat. És ezek ismeretében már azt is tudhatjuk majd, hogy ki nyeri a következő sakkpartit – ha egyáltalán megnyeri valaki.