Furcsa előzmények után készülhetett női kézilabdacsapatunk vasárnap koradélután a ludwigsburgi MHP Arénában a Bietigheim elleni második összecsapásra, elvégre az egy héttel korábban kapott pofonhoz hasonlóba nem igazán szokott beleszaladni. Így pedig komolyabb tapasztalatunk se lehetett azzal kapcsolatban, hogy miként tudnak lányaink egy váratlan és súlyos vereségből talpra állni. Talán nem meglepetés, hogy a bemelegítésnél a hazaiakon magabiztosság, míg a mieinken elszántság és némi feszültség látszott – és kíváncsian várhattuk, hogy melyik lesz majd hatásosabb a mérkőzésen.

Érden a visszarendeződéssel akadt a legtöbb problémánk, a különbséget gyakorlatilag a gyors indítások, a lerohanások utáni gólok jelentették, vagyis logikus volt, hogy erre komoly energiát kell fordítani. Nem is volt gond az első percekben, rohantunk vissza, ahogyan kell, s mert ezzel elvettük a németek legélesebb fegyverét, kontrolláltuk a meccset. Klujber Katrin ragyogóan kezdett, Kovacsics Anikó szépen mozgatta a csapatot, Bíró Blanka meg bravúrokkal nyitott. Egészen másképp nézett ki ez a mérkőzés, nagyjából úgy, ahogyan megálmodtuk!

2-6-nál, a 9. percben időt kért Markus Gaugisch, de nem tudta megtörni a lendületünket és a jó értelemben vett feszült, koncentrált játékunkat. Bíró extraklasszis formában védett, két hetest és ziccerek sorát fogta – 10-2-nél már nyolc gól volt az előnyünk! Közben nyugodtan forgathatta a csapatot Elek Gábor, aki a padról jött, ugyanolyan tűzzel szállt harcba, mint akit váltott, egyedül Emily Bölk elrontott lövéseit sajnálhattuk, de védekezésben ő is kompenzálta a hibákat. Sokat elárult a lélektanról Angela Malestein gólja a 23. percben: harminchárom másodperccel azt követően, hogy ziccert rontott, újra egyedül törhetett kapura, és a labdát a háta mögött eldobva szerzett gólt. Nem sokkal később meg futtából, talpról zúzta szét a bal felsőt – mondjuk úgy, nem a szokványos lövéseket vette elő…

A 26. percben Klujber hetedik góljával tízre távolodtunk (5-15), a szünetre pedig kilenc gólos előnnyel mehettünk. Sajnálhattuk ezúttal, hogy meg kell állni negyed órára, jobb lett volna, ha nem törik meg a lendület, de abban biztosak lehettünk, hogy a reváns vágya a fordulás után is ott lesz a fejekben.

Persze, törvényszerű volt, hogy a Bietigheim jobb lesz, mint az első félidőben volt, de arra azért csóválhattuk a fejünket, hogy a németek rögtön három góllal rajtoltak. Lelassult a támadójátékunk, miután ellenfelünk zavarója tényleg problémát okozott, tologattuk a labdát, és ezzel nagyon felhoztuk a németeket. Ahogyan ilyenkor lenni szokott, megfordult a kapusteljesítmény is, úgyhogy égetően fontos volt, hogy legalább Schatzl Nadine biztos kézzel használta ki a helyzeteit.

A játékrész közepére ébredtünk fel az alvó állapotból, a négyre zárkózó németektől újra távolodni tudtunk – egészen hét gólra (15-22), és újra mély levegőt vehettünk. Szó se róla, az öt-hat gólos vezetés jelentősnek mondható, de a játék képe mégsem volt megnyugtató ebben az időszakban: a Bietigheim veszítenivaló nélkül játszhatott ekkor, és ez szemlátomást jót tett a hazai játékosoknak. Emily Bölk villant kettőt, és bár a németek látszólag még hittek abban, hogy visszakapaszkodhatnak, az idő nekünk dolgozott. Nyolc perccel a vége előtt csorgott be a hosszú alsóba Kovacsics Anikó blokkon megpattanó lövése, ezzel megint héttel álltunk jobban, és itt érezhettük, hogy megvan az annyira áhított két pont.

Még egy rohamot indított ellenfelünk, szorosabbá is tette a hajrát, de a lényegen ez már nem változtatott. Káprázatos első félidő után a másodikban döcögött a játék, de négy gólnál közelebb ekkor sem engedtük a hazaiakat: vagyis visszavágtunk a Biegitheimnek és ismét négy pontra távolodtunk tőle a tabellán.