Az őszi nyitány, a Bajnokok Ligája-csoportkör ötödik fordulója után nem sokan fogadtak volna rá, hogy márciusban is talpon lesz női kézilabdacsapatunk a sorozatban, de jelentős fejlődésen ment át azóta a társaság, nagyot küzdött érte és kivívta a továbbjutást. A Magyar Kupa-aranyérem, illetve bajnoki címért folytatott harc mellett így a legrangosabb nemzetközi kupasorozat egyenes kieséses fázisában is érdekelt együttesünk, a legjobb nyolc közé jutásért pedig a Bresttel találkozott.

Kissé hasonló helyzetben, mint 2023 májusában – akkor a Metzre volt igaz, hogy Európa legjobb formában lévő együttese, ma pedig a Brestre, amely huszonegy meccses veretlenségi szériából érkezett az Érd Arénába. Szűk egy éve a hazai meccs meglehetősen rosszul sikerült, de bíztunk benne, hogy abból is tanulva ezúttal higgadtabban kézilabdázik majd a sérülés miatt Tomori Zsuzsannát és Kukely Annát nélkülöző csapat.

Lévén a Brest az egyik legjobban védekező együttes, jó jelnek vehettük, hogy az első két támadásból rögtön helyzetbe kerültünk, ezt követően azonban mégis bizonytalanná vált a játékunk, lassan járt a labda, még emberelőnyben is küszködtünk. Ezt kihasználva 2-1 után háromszor találtak be zsinórban a vendégek, és mondani sem kell, ez sem használt a magabiztosságunknak. Tartottuk a lépést, de egy-két gólos bresti előnynél folyt a játék, illetve a játék képével se lehettünk elégedettek: nehéz, küzdelmes Fradi-gólokra sokszor pillanatok alatt érkezett a válasz. A játékrész derekához érve sajnos belelendült Valerija Maszlova is, aki a bemutatásoknál nagy tapsot kapott, a góljaival viszont már csak grimaszokat váltott ki. Janurik Kinga közben fontos védéseket mutatott be, így közel voltunk, sőt, a huszadik perc környékén négyszer is az egyenlítésért támadtunk, épp ezért bosszankodhatott mindenki, amikor ehelyett ismét kettőre távolodtunk (10-12).

Mégis, mintha megjött volna a lendület, a következő időszakban meg végre az eredményjelzőn is megmutatkozott mindez: zsinórban lőtt három góllal átvettük a vezetést, majd 15-13-nál a meccs során először kettővel is elléptünk. A szünetre maradt a kettőből egy, de a játék képe alapján összességében nem lehettünk elégedetlenek.

A folytatással már annál inkább, négy bresti góllal indult a második játékrész, vagyis, amit felépítettünk az első félidő hajrájában, azt bántóan gyorsan leromboltuk (15-18). Megmutatta azonban a karakterét a csapat, rendezte sorait és ledolgozta a hátrányt a negyvenhatodik percre (23-23). Janurik parádésan tért vissza a padról, óriási szerepe volt a felzárkózásban, és azt reméltük, hogy az utolsó negyed órára is marad még védése.

Döntetlenről sajnos ismét a Brest lépett előbb, de óriásit küzdött a csapat, még ha a teljesítmény nem is volt kimagasló ezen a délutánon, hol Andrea Lekics, hol Simon Petra villant, miközben talpon volt mindenki a csarnokban (27-27). Csakhogy megint két vendég találat következett - és arra kellett igazán figyelni, hogy a lehető legjobb pozíciót alakítsuk ki a visszavágóra. Meglehetősen zaklatott volt az utolsó egy-két perc, kiállítás itt is, ott is, egy gólra feljöttünk, majd szűk fél perccel a vége előtt az egyenlítésért támadhattunk, de eladtuk a labdát, és Alicia Toublanc még be is talált az üresen maradt kapunkba.

Nagy kár a végéért, de nincs veszve semmi, a szombati összecsapás alapján koncentráltabb támadójátékkal képes lehet a csapat a fordításra - még ha elképesztően nehéz dolga is lesz.