Miután Montenegró 29-21-re legyőzte Szenegált, eldőlt, hogy a magyar női kézilabda-válogatottnak legalább három pontot kell szereznie az utolsó két középdöntős összecsapásán ahhoz, hogy a legjobb nyolc közé kerülhessen - vagyis a több mint tízezer néző előtt megrendezett Svédország elleni meccset sem szabadott elveszíteni. Ennek megfelelően óriási elánnal vetette magát küzdelembe együttesünk, Böde-Bíró Blanka fantasztikus védéseket mutatott be, elöl is jöttek a gólok, s 6-3-nál már három volt az előnyünk. Ezt követően háromszor találtak be a svédek, de ez sem törte meg a csapatot, a vezetést nem adta át, sőt, a játékrész hajrájához érve mi is produkáltunk egy háromgólos szériát. Rendkívül jól nézett ki a védekezés, szinte mindenhova odaértek a játékosok, s ez még akkor is igaz volt, ha a szünet előtti két gólt a hazaiak lőtték (11-10).

Többször is akadt gondunk a szünet utáni periódussal az előző mérkőzéseken, és sajnos ezúttal sem sikerült tartani a fordulás után az első félidei szintet. Hiába kerültünk emberelőnybe, Győri-Lukács Viktória és Szöllősi-Schatzl Nadine is elrontott egy-egy nagy helyzetet, ezt kihasználva pedig fordított a házigazda. Kétgólos hátrányban kért időt Golovin Vlagyimir (14-16), de úgy tűnt, a szünetig meglévő önbizalom elillant, a védekezésünk egyre többször engedte ziccerbe a svéd játékosokat, a sokáig parádézó Böde-Bíró Blanka rendre kiszolgáltatott helyzetben volt.

A szünet utáni tizenhárom percben két gólt lőttünk csupán, Nathalie Hagman találatával már ötgólosra nőtt a hátrány, s félő volt, innen nem lesz esély visszakapaszkodni. Az utolsó tíz perchez érve egyszer még háromra közeledtünk, és kis híján labdát is szereztünk, de a labda végül visszakerült a svédekhez, akik góllal zárták a „megismételt” támadást.

Négygólos vereséget szenvedtünk, pedig az első harminc percben ragyogóan teljesítettünk – az utolsó középdöntős mérkőzésen a csoport harmadik helyének megszerzése tét.