Július 18-án adott életet gyermekének Böde-Bíró Blanka, bő négy hónappal később pedig ismét kapuban állt sportolónk – igaz, egyelőre még csak edzésen. Klasszis kapusunkkal az anyaságról, a kisfiáról, Dávidról, valamint a visszatérésről is beszélgettünk.

– Furcsa volt újra labdák elé ugrálni?

– Jólesett a mozgás, azzal nincs gond, csak hát… Talán a legjobb szó, hogy türelmetlen vagyok. Korábban a körülöttem lévőkön úgy láttam, hogy tök simán visszajöttek a szülés után, nekem ugyanakkor – pláne ahhoz képest, hogy a várandósság alatt szinte végig tudtam edzeni – nem teljesen zökkenőmentes. De persze, tudom, sokan elmondták már, hogy minden ember és minden test más.

– Mi az, ami lassabban jön vissza?

– Többet kell nyújtanom, mint előtte, az biztos, mert kicsit kötöttebb vagyok. Az erő jött vissza gyorsabban, és csak most a kapuban érzem, hogy miben van lemaradásom – igaz, napról napra kevesebb. Hiányzott a terhelés, bár otthon nem nagyon volt időm gondolkodni még úgy sem, hogy mióta edzhetek már, nagyon szépen beállt a napirend. Sokat segített, hogy délelőttönként tudtam edzeni, amíg Dávid aludt a babakocsiban, úgyhogy nagy partner volt ebben. De tényleg így is általában azon kapom magam, hogy már megint hét óra van, amikor kezdődik az esti fürdés, már megint elment egy nap. Egy szavam se lehet, mert jó alvó, hagyja anyát is aludni, akár még hét-nyolc órát is tudok aludni egy huzamban, és azt hiszem, erre sok anya irigykedik. Persze, van, amikor harcolni kell, vagy erősnek kellett maradni, de ezeket lezongoráztuk, és beállt minden.

– Az a típus voltál, aki minden barátnőt és ismerőst végigkérdezett, vagy magad akartál mindent megtapasztalni?

– Semmilyen csoportba, közösségbe nem léptem be, maximum egy-két már anyuka barátnőtől kérdeztem ritkán, de különben nem akartam olvasgatni. Tudtam, hogy jó kezekben vagyok, a szülésznő elmondott mindent, és nem akartam túlgondolni, sok negatívummal lehet találkozni az interneten, ami okozhat azért stresszt. De pontosan olyan az anya szerep, amilyennek vártam.

– Megszoktad már, hogy a gondosan megtervezett napirendedet már nem csak magad alakítod?

– Sokat viccelődtek rajta a lányok az öltözőben már előre is, hogy szépen elfelejthetem, hogy majd minden úgy alakul mindig, ahogy eltervezem az életemet. Megesett néhányszor, hogy gondolatban összeraktam valamit, de rá három percre a gyerek már átvariálta, úgyhogy ezekből megtanultam, hogy még fejben se érdemes tervezni. Most még lazábban kezelem az életvitelt, de ha visszatérek, akkor a picike is alkalmazkodik majd hozzánk.

– Kézzel vagy lábbal nyúl a labdáért?

– Egyelőre még kézzel, de azt látom, hogy nagy a nyomás rajta a testvérei és apukája által, hogy lábbal kell majd a labdához érni, de majd meglátjuk…

– Az viszont nagyon úgy tűnt, hogy a mérkőzések hangulata egyáltalán nem zavarta.

– Nagy lelkesen megvettem neki a zajvédőt, meg kitaláltam, hogy hogyan szedjem úgy szét a délutánt, hogy meccs alatt is aludjon, de csak részben jött be az elképzelés. A bemutatások után rátettem a fejhallgatót, és csak nézett rám kerek szemekkel, nem értette, hogy mi történik, úgyhogy levettem, picit sírt, utána meg elaludt, és csak a szünetben, a zene hangjára ébredt fel. A második félidőt fekve hallgatta, figyelte teljesen nyugodtan, a következő meccsen pedig ölbe kellett vennem, de akkor már nagyobb volt, jobban érdekelte, hogy mi történik körülötte. Az a Brest elleni meccs izgalmasabb is volt, az egyik ítélet után léptem volna a pálya felé, amikor eszembe jutott, hogy a gyerek a kezemben van…

– Milyen lépések voltak eddig a visszatérés felé, és mi van még előtted?

– Az elején gyógytorna jellegű, szülés után javasolt feladatok voltak többségében, utána kezdtem dolgozni Linével és Szandival (Line Hovgaard-Hansen erőnléti edzővel és Kuszi Alexandra gyógytornásszal) a kondiban. Szobabicikliztem előbb, utána futások is jöttek már, és az elmúlt hetekben már heti két alkalommal edzem Norbival (Duleba Norbert kapusedzővel – a szerk.) a kapuban, de itt is fokozatosan, az alapoktól indulva lépkedünk, hogy a testem és a fejem ismerkedjen azzal, hogy minek kéne visszajönnie.

– Mi hiányzott legjobban az elmúlt hónapokban?

– A meccsek hangulata, a készülődés, bemelegítés, a drukk. Múltkor el is kellett gondolkodnom, hogy mit is szoktam csinálni bemelegítésnél, amikor meccs van, mert az megtervezett volt.

– Hogyan tudja menedzselni két élsportoló, hogy a gyerekek mindig ott legyenek, ahol épp dolguk van?

– Nagyszülők sokat segítenek ebben. A fiúk is edzésre járnak, logisztikázni kell, hogy ki viszi őket, mert én sem tudtam olyan sokat menni, amikor mondjuk alvásidő volt, de mindig megoldottuk. Az biztos, hogy ha visszaállok én is, akkor olyan szabad hétvége, amikor senkinek semmi dolga, nem nagyon lesz nálunk.

– Ez mikor aktuális?

– Minden tervezés alatt van, de szeretnénk, hogy amikor a csapat visszajön a világbajnokság után, akkor a lányokkal együtt elkezdhessem az edzéseket. De tényleg türelmesnek kell lennem, hogy ne siessem el a visszatérést, erősítek, teszem, amit kell, és majd meglátjuk, hogy az élet hogy akarja.