Meglehetősen komoly ütemben játssza női kézilabdacsapatunk a bajnokikat, a szombati, érdi szezonnyitó után kedden az MTK-t verték lányaink, pénteken pedig már a Kisvárdát fogadták. Ebben a ritmusban alighanem minden nyugodt félidő vagy negyed óra is jól jön a csapatnak, vélhetően épp ezért óriási elánnal kezdtek Bíró Blankáék. Kapusunk remekül védett, szélsőink száguldoztak a gyors indításokkal, kettejük, mármint Lukács Viktória és Schatzl Nadine gólpárbajába pedig csak Háfra Noémi szólt bele néhányszor. Az első tizenhárom gólunkat ők hárman jegyezték, s mert a védekezésünk is jól állt a lábán, örömteli volt az eredményjelzőre nézni: 14-6 állt ott a tizenhatodik percben.

19-9-nél már tíz is volt a két csapat között, de a játékrész utolsó három gólját a vendégek szerezték, hétig közeledtek vele, igaz, nagyon aggódnunk azért ennél a részeredménynél sem kellett (20-13).

Még akkor sem, ha a második játékrész kisvárdai góllal indult, és szemmel láthatóan valamelyest alábbhagyott a mieink lendülete - illetve, Elek Gábor alaposan felforgatta együttesét. Így is van ez rendjén, persze, ha már három naponta bajnoki van, illetve, a kiélezett meccseken egyébként is szükség lesz mindenkire. A mérsékeltebb teljesítményünk mellett sem tudott hat gólnál közelebb férkőzni ellenfelünk, amikor pedig vezetőedzőnk időt kért, egyből felpörgették játékosai a tempót. A szélsőink továbbra is extrát nyújtottak, Márton Gréta is jó százalékkal értékesítette a lehetőségeit, Lukács Viktória és Schatzl Nadine pedig igencsak megszórta magát.

Összességében a kiváló első negyed órával megalapoztuk magunknak a kívánt nyugodt mérkőzést, s bár nem tartottuk végig az akkor látott színvonalat, a magabiztos győzelmünk egy pillanatig sem forgott veszélyben. Folytatás kedden, a DVSC ellen - egy biztosan nehezebb összecsapáson.