Kéthetes szünet után folytatódott női kézilabdacsapatunk számára az idény a Siófok elleni bajnokival. Néhány évvel ezelőtt nagyon komoly rangadókat vívtunk az SKC-val, s bár jelenleg csak a tabella nyolcadik helyét foglalja el, az Európa-liga legjobb nyolc csapata közé való jutással azért bizonyította, hogy most sem lehet rá legyinteni. Pláne ilyenkor, amikor komolyabb teher, nyomás nélkül játszhat.

Látszott is a vendég játékosokon, hogy bátran felvállalják az extra szituációkat, a mérkőzés első periódusában többször is amolyan „félhelyzetből” lőttek gólt, s ezzel tartották a lépést. A mi támadójátékunk pörgős és kreatív volt, összességében pedig potyogtak a gólok, tíz perc alatt tizenhárom esett. Két-háromgólos különbséggel vezettünk, néggyel először Angela Malestein találata után léptünk el (9-5), jött is a siófoki időkérés – majd sajnos a felzárkózás.

Reméltük, hogy a védekezésünk keményedik, vagy legalább tartja az elején látott szintet, miközben a vendégek „extra góljai” elfogynak, de inkább az érezhettük, hogy a négygólos differencia túlságosan megnyugtatta a játékosainkat. Ahogyan a légkör sem volt épp tüzes, úgy a védekezésünk se eléggé kemény, így a szünetig annyi gólt kaptunk, amennyit olykor egy teljes meccs alatt szoktunk (19-18). Az előny nálunk volt, de pihenő során Elek Gábor alighanem újra felhívta játékosai figyelmét arra, amit az elmúlt napokban az edzések során is gyakoroltak.

A fordulás után a vendégek kezdtek, és az első gól is az övék volt, de már ennél a támadásnál látszott, hogy más fordulatszámon pörgünk, és a lelátói hangulat is alakult – néhányak ekkortájt érkeztek meg a leverkuseni túráról. A javulás szerencsére tükröződött az eredményjelzőn is, 20-20 után négy gólt lőttünk zsinórban, és a kapuba a második játékrészre érkező Janurik Kinga is jól dolgozott együtt az előtte egyre keményedő fallal.

Elkaptuk a fonalat, és Klujber Katrin tizedik góljának köszönhetően már héttel is megléptünk (29-22), így joggal érezhettük kezünkben a meccset a negyvennegyedik percben.

Csakhogy a következő periódust elrontottuk, a vendégek háromra kapaszkodtak, vagyis észnél kellett lennünk. A legjobbkor jött egy jó védekezés, közte kettő helyett Malestein ziccert lőhetett, és nem is hibázta el (31-27). A hátralévő időben nem adtunk már több esélyt, sőt, Kukely Anna dudaszó előtt szerzett góljának köszönhetően még az utolsó mozzanat is a miénk lett. Hat góllal győztünk, de a teljesítményünk erősen hullámzó volt a meccs közben, ezen pedig mindneképp javítani kell a Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő előtt.