Amint arról beszámoltunk, Klujber Katrin és Márton Gréta két évvel meghosszabbította az eredetileg 2022 nyarán lejáró szerződését. Utóbbi a Fradi TV keddi adásában beszél részletesen szerződésével és pályafutásával kapcsolatban, előbbi pedig ebben a cikkben mesél döntése hátteréről.

Mit jelent számodra ez a szerződéshosszabbítás?
Biztos pontot kaptam, és ez nekem nagyon fontos. Alaposan meglepett, amikor szóltak, hogy szeretnének velem arról beszélgetni, hogy már most írjunk alá plusz két évet, hiszen még másfél év hátravolt a korábbi szerződésből is. Boldog vagyok, hiszen azt bizonyítja, hogy fontos vagyok, a csapatnak és a vezetőségnek is.

Folyamatosan a legjobb gólszerzők között látható a neved, és nemcsak a csapaton belül, hanem a bajnoki és a Bajnokok Ligája-ranglistán is. Alighanem sok klub örülne, ha a keretében tudhatna.
Hívtak más csapatoktól, de a maradásom mellett sokkal több ok volt a fejemben. Sokat jelent számomra például, hogy már most jelezték, szükség van rám, hogy közel tudhatom magamhoz a családomat, motiválnak a kitűzött célok és komoly szerepet kapok a csapatban. Jólestek a szurkolóktól kapott üzenetek is – sokan mondták, amikor néhányan távoztak, hogy nagyon nem szeretnék, hogy én is elmenjek. Pedig ők is tudták, hogy 2022-ig fix a szerződésem, mégis aggódtak. Csak azt sajnálom, hogy nem lehetnek velünk személyesen a sportcsarnokban, nagyon örülök majd, ha végre itt lehetnek, és talán kicsit ők is nekem.

Hogy kezeled a népszerűséget?
Érzem, hogy ez elvárásokkal is jár, de elbírom ezt a terhet. Az elején kicsit tartottam attól, hogy mi lesz, ha a nagyon jó kezdés után esetleg visszaesik a teljesítményem, mert nem lehet mindig csúcson lenni, hiába akarok. Nem nyomaszt az elvárás, talán azért sem, mert akkor is kapok üzeneteket, amikor hullámvölgyben vagyok. Olyankor adja a legtöbbet, hogy leírják, mellettem, mellettünk vannak, csak bízzak magamban. Ez mindig megerősít abban, hogy meg tudom csinálni.

Te mit vársz magadtól?
Tudom, hogy feltettek egy polcra, a szurkolók és a vezetőség is, tudják, hogy mire vagyok képes, én pedig ez a szint alá nem szeretnék menni. Minden meccsen szeretném kihozni magamból a száz százalékot és fejlődni akarok.

Mely területeken?
Fizikálisan leginkább, hiszen védekezésben nem vagyok még a topon, pedig szeretnék stabillá válni, hogy ne kelljen mindig cserélni. Sokat dolgozom ezen, de van még hova fejlődni.

Mit szólt a családod a hosszabbításhoz?
Örültek, amikor mondtam nekik, mert nem akarták, hogy bárhová máshova elmenjek. Kicsit olyan ez most nekik, mint amikor Dunaújvárosban voltam, akkor se tudták elképzelni, hogy váltok majd, és most sem.

Miért?
Mert látják rajtam, hogy mennyire jól érzem magam, hogy boldog vagyok. Az idősebb húgomnak például, csak egyetlen kérdése volt: hogy jól érzem-e itt magam. Miután válaszoltam, azt mondta, hogy akkor nincs több kérdés. Még csak tizenöt éves lesz, de nagyon érett nő, komoly személyiség, teljesen más, mint mi a picivel, sok komoly témát meg tudok vele beszélni, olyanokat is, amiket talán a legjobb barátnőkkel vagy a csapattársakkal se.

Ha már szóba jött a komolyság – Elek Gábor mondta korábban, hogy gengszter vagy a pályán. Nyáron érkezett a keretbe egy hozzád hasonló, ugyancsak balkezes játékos, aki hasonlóan váratlan és „lehetetlen” megoldásokkal hívja fel magára a figyelmet, mint te…
Angela is olyan bolond, mint én… Volt egy-két figura, amit előre megbeszéltünk, de a legtöbbször spontán jönnek ezek a labdalopások vagy trükkök. Szükségem van erre a vagányságra, egy-egy extra, látványos gólra, és szerintem ettől a sportágunk is érdekesebb. Angitől sokat tanulok, szemtelen, de okos a pályán és rutinosan csinálja ezeket, szeretnék még ellesni tőle néhány megoldást.

Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy eredményes legyen a Ferencváros?
Szerintem jó felé indultunk a nyáron, akik jöttek, mind a csapat stabil, meghatározó tagjaivá váltak. A védekezés a legfontosabb, és többször is megmutattuk már, hogy a legmagasabb szinten is képesek vagyunk jól teljesíteni, hogy egyetlen meccsre se feltartott kézzel megyünk ki. Persze, sok munka áll még előttünk, fejlődnünk kell, de bízom benne, hogy sikeresek leszünk!

Mit remélsz a következő három és fél évtől?
Először is azt, hogy lesz végre egy teljes, normális idényem a Fradival, ahol nem jön közbe semmi, mert ilyenhez még nem volt szerencsém… Persze, így is rengeteget léptem előre, mióta itt vagyok, talán fejben a legtöbbet, de természetesen akadnak olyan mozdulatok is, amit itt tanultam Gábortól és a rutinos játékosoktól. Hiszem, hogy a következő időszakban kihozhatom magamból a maximumot. A Fradival nagy célok vannak előttünk, ezek elérésben pedig én is szeretnék részt venni.

Van benned bizonyítási vágy?
Van, mindig bizonyítani szeretnék, mindig a legjobb akarok lenni. Például, védekezésben is, ahogy mondtam, mert ebben nem vagyok túl erős, de ha nekem a támadásoknál van nagyobb feladatom, akkor ott akarom segíteni a csapatot. Ezért is gondolom, hogy nekem támadásban többet kell mutatnom – hogy ez gólokban jön vagy kiszolgálásban, az mindegy. A válogatottban is meg akarom mutatni, hogy miért vagyok ott, hogy ne mondhassa senki, csak azért vagyok válogatott, mert a klubedzőm a szövetségi kapitány.

Ki táplálja leginkább ezt a bizonyítási vágyat?
Elsősorban én, mert magamnak szeretnék megfelelni. Maximalista vagyok, ha úgy érzem, nem ment jól a játék, akkor kívülről hiába mondják, hogy ügyes voltam… Tartozom a teljesítményemmel a csapatnak, az edzőmnek és a vezetőségnek is, illetve a családomnak. Persze, a szüleim mindig támogatnak, de nem szeretem egy rossz meccs után azt hallgatni, hogy milyen gyenge voltam. A meccsek után mindig beszélünk, mint ahogyan a mamával is.

Kötelező körök?
Azok. De belső kötelesség, mert én szeretném.