Klujber Katrin zsinórban harmadszor ért száz gól fölé a bajnoki idényben, két éve százhuszoneggyel zárt, a legutóbbi kettőben pedig egyaránt százegy góllal segítette a csapatot. Fiatal, még mindig csak huszonkét éves jobbátlövőnk azonban ennek ellenére is úgy érzi, hullámzó teljesítményt nyújtott a májusban véget ért szezonban. Vele folytatjuk a TOP 10-sorozatunkat, és az általa választott fényképek között is találhatunk jó és kevésbé kedves emlékű mérkőzéseket. A Győr, vagy épp a Vipers elleni összecsapásokat kétségkívül szívesen idézi fel mindenki, a Buducsnoszt elleni Bajnokok Ligája-meccsekre azonban ez közel sem igaz.

„Hullámzó idény volt – a csapatnak és nekem is. Emlékszem, azért voltam rendkívül csalódott a Bajnokok Ligája-kiesés után, mert előtte néhány héttel sokkal jobb formában voltunk. A Vipers legyőzésekor nekem is jól ment a játék, akkor kellett volna még rápakolnom, de nem sikerült, hullámvölgybe kerültünk, és én sem tudtam segíteni. Ennek ellenére a végeredmény, ha a BL-ben nem is értük el a célunkat, nem olyan rossz, a bajnoki arany nagy boldogságot jelent.”

Ez, speciel az ünneplős fotókon is tökéletesen megmutatkozik – ezek közül kettő került a TOP 10-be.

„El se hittem igazából, hogy mindez megtörténik, amikor a fejem fölé emeltem a kupát, körülöttem konfetti és a csapattársak, a lelátókon pedig őrjöngtek a szurkolók. Ez az első bajnoki aranyam, nem tudtam, milyen érzés lesz, de most megtapasztalhattam, és mondhatom, szeretnék még többet.”

Ketit sokszor láthatjuk mosolyogni, de a legizgalmasabb pillanatokban ennél erőteljesebb reakciókat is megfigyelhetünk rajta.

„Több koncentrálós kép készül rólam, de a mosolygós fotókat jobban szeretem, mert boldog pillanatokra emlékeztetnek. Az mindegy, hogy a csapat érdeme, vagy épp valamilyen huncutságot csináltam, mondjuk cunderrel szereztem gólt, a lényeg, hogy szeretem az ilyen pillanatokat. A nagyobb gólörömök szinte csak a kemény, kiélezett szituációkban jönnek ki belőlem, de olyankor ezzel is megmutatom az ellenfélnek, hogy csak azért is odamegyünk és megcsináljuk. Szeretem megmutatni, hogy milyen erő van bennünk, aztán egy kiáltás után kellően lehiggadok.”

Ugyancsak jellemző kézilabdázónk fényképeire, hogy lövés közben rendszerint összeszorítja ajkait.

„Szerintem már szivacskézi óta ilyen hülye képet vágok, amikor lövök, sosem készült rólam lövés közben jó fotó… A jobb kezem mindig olyan, mintha görcsben lenne, a fejemet meg felfújom. Jó, talán szivacskézinél még nem, de ifi óta biztos, mert akkor már tudtam nagyokat lőni. A fényképekkel kapcsolatban Anna, a húgom szokta kérdezni, amikor nagyon hátramegy a kezem, hogy nem csavarodik-e ki, Gábor (Elek Gábor – a szerk.) pedig egy olyan fényképet látott, amelyiken a hajam pont a szemembe vágódott, meg is jegyezte, hogy már tudja, azért hagyom ki a ziccereket, mert nem látok…”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

FTC-Rail Cargo Hungaria (@ftc_kezilabda) által megosztott bejegyzés