Európa-bajnok korábbi klasszis balátlövőnkkel, irányítónkkal 50. születésnapja alkalmából beszélgettünk az ünneplésről, az emlékezetes sikerekről, az utánpótlásról és a Bajnokok Ligájában a Rosztov-Don elleni negyeddöntőre készülő felnőtt csapatról.

– Nagyon boldog születésnapot kívánok! Hogyan telik majd ez a szép nap?
– Köszönöm szépen! A délelőtt szűkebb családi körben. Elmegyünk ebédelni, a gyerekek örülhetnek, mert nem kell iskolába menniük. Este pedig jönnek a barátok és lesz egy kis ünneplés. De ezzel nincs vége, mert májusban Fiedler Adrienne tölti be a 60. életévét és csinálunk egy „Együtt 110” bulit június elején, és végül, csak a lányokkal megünnepeljük Hévízen is.

– Ki lehet egyáltalán emelni egy nagyon emlékezetes születésnapot?
– A húsz évvel ezelőttit mindenképpen, mert utána nem sokkal házasodtunk össze Gézuval (Imre Géza négyszeres világ- és hatszoros Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes párbajtőröző – a szerk.), de mindegyik nagyon jó volt. Nagyon szeretem, amikor a korábbi csapattársaimmal lehetek ilyen alkalmakkor is együtt. Elmegyünk néhány napra pihenni vagy csak összejövünk és beszélgetünk. Amikor abbahagytam a kézilabdát, akkor azt kívántam, hogy boldog családi életem legyen, és hála istennek ez bejött, így a következő évekre is azt kívánom, hogy ilyen boldog legyen az életem.

– Kétségkívül a klub egyik ikonikus alakja vagy, de 20 évvel ezelőtt hogyan birkóztál meg a népszerűséggel?
– Könnyű volt, mert nem is gondoltam bele ilyenekbe. Hirtelen lettünk úgymond „sztárok”. Az 1995-ös hazai világbajnokságon szerzett ezüstérem után nagyon népszerű lett mindenki, akkor tényleg minden helyen megismertek, főleg úgy, hogy még nem volt ennyi médium, mint manapság. Rengeteg rajongói levelet kaptunk például, manapság a közösség oldalak világában ez már nem így történne. Nagyon jól esik és örülök, amikor azt mondják rólam, hogy a Fradi ikonikus alakja vagyok, hiszen még is csak 1992 óta vagyok itt, de akkor, játékosként és most sem éreztem magam sztárnak.

Az oroszok elleni mérkőzés az 1995-ös világbajnokságon

– Megannyi nagy siker részese voltál klub- és válogatott szinten. Van kedvenced?
– Nehéz kérdés, de kezdjük a válogatottal. Öt érmet szereztem a nemzeti csapattal, ebből a legemlékezetesebb a már említett ezüstéremmel végződött 1995-ös világbajnokság, amelyet itthon rendeztek, sajnos pont a döntőt Ausztriában. Ez volt az első világversenyen szerzett érmünk és akkor átszakadt valami. A többi érem is szép, a legutolsó, ugye a 2000-es sydney-i olimpián szerzett ezüst az ötödik helyen áll, ugyanakkor az atlantai bronzérmünk azért is különleges, mert első olimpiámon érmet szereztem és ott ismerkedtem meg Gézuval is. Ugyanakkor úgy vonultam vissza a válogatottól, hogy 2000 decemberében Romániában én emelhettem a magasba az Európa-bajnoki címért járó tálat, ez pedig méltó lezárása volt nemzeti csapatban eltöltött éveimnek.

A 2000-es Európa-bajnoki döntő Ukrajna ellen


– És a ferencvárosi évekből?
– Öt magyar bajnoki címet szereztünk, 1995-ben ráadásul százszázalékosan. Nemzetközi szinten sajnos csak egy KEK-döntő adatott meg és sok BEK-, illetve BL-négyközé jutás. Igen, ez egy kicsit hiányzik, hogy egyik sorozatban sem nyertem kupát, de hozzátartozik, hogy nagyon sok barátot szereztem.


– Sportvezetőként viszont tevékenyen részt vettél abban is, hogy a lányok nemzetközi sikereket érjenek el.
– Persze, hogy segít az ember, hiszen valóban kell egy háttér. De azt gondolom, hogy ezek a csapataink csodás sikerei voltak és az ő érdemük. Igen, valahol egy kicsit magaménak érzem, de az sokkal jobb volt, amikor tevékenyen részt vettem a sikerekben és mindig azokra az eredményeimre vagyok a legbüszkébb, amelyeket a pályán értem el.

– Nem mehetünk el amellett sem, hogy ismét itt a nagy lehetőség: a Rosztov-Donon keresztül vezet az út a Bajnokok Ligája Final Fourjába.
– Az év elején nagyon pesszimista voltam, azt gondoltam, hogy nem lesz sanszunk bejutni a Final Fourba. Aztán látva a mérkőzéseket, igaz, néha kicsit hullámzó játékkal, de nagyszerűen kézilabdáztunk. Megmutattuk, hogy a Győr ellen is tudunk jól játszani és pontokat csenni tőlük. Mindkét döntetlen nagyon szép eredmény volt, így most már úgy gondolom, hogy bárkit meg tudunk verni. A Metz erősebb lett volna, a Rosztov elsősorban a távolság és a hosszú utazás miatt nem a legjobb, de szerintem most 50-50 százalék az esély a továbbjutásra. A Rosztov gyengült az előző szezonhoz képest, mi hasonlóak lehetünk, mint tavaly, csak akkor pechesen alakult a sorsunk a sok sérülés miatt. Bízom benne, hogy most szerencsésebbek leszünk, a következő egy hónapban még javul a játékunk, több emberünk visszatérhet és végre megtörik a rossz sorozat, azaz mi is ott leszünk a négyes döntőben.

– A jelenlegi csapatból több játékosnak is te vagy korábbi társaid a példaképeik, míg a legfiatalabbak, Háfra Noémire, Márton Grétára, Lukács Viktóriára és a többiekre szeretnének hasonlítani. Mit üzennél a legkisebbeknek, hogyan válthatják valóra az álmaikat?
– Nagyon örülök azoknak, akik magyar példaképeket választanak maguknak. Ebből is látszik, hogy milyen erős nálunk a női szakág, de bízom benne, hogy a fiúk is hamarosan elérik ezt a szintet. Azt üzenném nekik, hogy kezdetben igenis legyenek példaképeik és igyekezzenek megvalósítani, hogy nekik is szép pályafutásuk legyen és valósítsák meg önmagukat.

Az egész Fradi Család nevében kívánunk nagyon boldog születésnapot Kökény Beatrixnak!

Molnár Péter