A Magyar Kupa-találkozók hangulata mindig különleges, s ez női kézilabdacsapatunk szombati, váci mérkőzése előtt az üresen kongó lelátók ellenére is érezhető volt. Elvégre ezekben az egymeccses párharcokban a papíron kiscsapatoknak több esélye van borsot törni a nagyok orra alá, mint a hosszú bajnokságban.

Ezért is lett volna fontos, hogy jól kezdjük a TIPPMIX Magyar Kupa negyeddöntőjét, hogy akár már a találkozó első periódusában elvegyük kissé a Vác lelkesedését. Az elszántság látszólag megvolt, Angela Malestein például méterekről vetődött a labdáért, ráadásul hiába, mert csak az ellenfél játékosát tarolta le. A támadásainkkal se volt probléma, de védekezésünk bőven hagyott maga után kívánnivalót. Érezhető volt, hogy az elmúlt hetekben ritkán tették próbára a falunkat, nem tudtunk megfelelő hőfokra melegedni, alig volt hatástalanított támadás. Igaz, picit több szerencsével is előrébb járhattunk volna – négyszer is a kapusunk kezén megpattanva jutott a hálóba a labda. Így egy-két gólon ingadozott az előnyünk egészen a huszadik percig, amikor 1-4 után először 12-15-nél újra hárommal léptünk el. A játékrész hajráját sikerült még megnyomni, az utolsó hat percet 6-2-es rohammal hoztuk, így a szünetre megnyugtató, hatgólos előnnyel mehettünk (17-23). Kellett ehhez, hogy Janurik Kinga és Bíró Blanka is fogjon néhány labdát (előbbi akcióból, utóbbi meg két hetest és egy kipattanót tizenöt másodperc alatt), illetve, hogy elöl továbbra is szinte minden lövésünkből gól legyen.

A második félidő nagyjából úgy folytatódott, ahogyan az első befejeződött, nyolcra növeltük a differenciát, s bár a hazaiak néhány támadást hét mezőnyjátékossal próbáltak sikerre vinni, nem tudtak változtatni a mérkőzés képén. Érezhető volt, hogy frissebbek vagyunk, ami magyarázható azzal, hogy a Vác szerdán Kisvárdán játszott bajnokit, de egyébként is jóval hosszabb a keretünk. Még Kovacsics Anikó, Tóth Nikolett és Pásztor Noémi hiányzásával együtt is. Apropó: újra pályán lehetett az olimpiai selejtezőn megsérülő Szucsánszki Zita, aki így Emily Bölkkel osztozott az irányítói feladatokon.

A negyvenötödik percre eldöntöttük a továbbjutás kérédést, a hazai tréner, Szilágyi Zoltán a ekkor kérte ki második idejét – 20-30-as állásnál. Sokatmondó, hogy a szünet óta eddig eltelt tizenöt percben három gólt kaptunk, míg a meccs első félidejében tizenhetet…

Ezek után nem volt már fordulat a meccsben, kényelmes, nyugodt hajrát harcoltunk ki magunknak, ez pedig Vácott nem épp szokványos. Összességében tehát magabiztosan győztünk, s így is jutottunk tovább a TIPPMIX Magyar Kupa négyes döntőjébe.