Könnyes volt a búcsú, és ez kissé rányomta a bélyegét a mérkőzés elejére. A kezdés előtt ugyanis távozó játékosainkat köszöntötte klubunk egy-egy csokor virággal, illetve a szurkolók vastapssal – nem meglepetés, hogy Szikora Melindának és Nerea Penának külön ováció jutott, előbbi hét, utóbbi hat évet töltött zöld-fehérben. Illetve, nagyjából ugyanennyi időn át élvezhették a „közönség-kedvenc” szerepet is. Persze, nekik is rengeteget jelentett az elmúlt időszak, és a könnyes tekinteteik is erről árulkodtak. Hasonló tapsvihar aztán jó negyed órával később is jöhetett, amikor Danick Snelder lépett pályára – közel hét hónap elteltével.

Szóval, ha a mérkőzés felvezetésében azt írtuk, hogy intenzív és érzelemdús időszakot zárunk le, akkor erre a meccsre is elmondhatjuk, hogy a szokásosnál, egy átlagos Fradi-Eszterházy meccsnél jóval több volt. A lelátó is csaknem teljesen megtelt a szezon utolsó bajnokijára, ráadásul most először Szekeres Klára kisfia is a helyszínen szurkolt – bajnok labdarúgócsapatunk meghatározó tagjaitól, Böde Dánieltől és Varga Rolandtól néhány méterre.

A pályán egyébként nem az alapcsapatot játszatta Elek Gábor, hanem azok kaptak több szerepet, akik a nyáron elhagyják a Népligetet, a kaput Szikora Melinda védte, Faluvégi Dorottya, Bobana Klikovac és Nerea Pena is sok időt töltött pályán. Irányító poszton Tóth Nikolettet láthattuk legtöbbet – ő nem távozik, félreértés ne essék! –, a legjobb gólszerzőnk pedig Klujber Katrin volt. A meccs mellesleg különösebb izgalmakat nem hozott az eddig említetteken kívül, ahogyan kell, tükörsima győzelmet arattunk. A második félidőben is jutott azért ok kicsattanó örömre, Danick Snelder és Farkas Kata is bevette a vendégek kapuját, miközben öt perccel a vége előtt húsz gólosra nőtt a különbség. Vastaps köszöntötte a lányokat az utolsó percekben és a lefújás után is, és nemcsak ezért a hatvan percért, hanem a megannyi felejthetetlen pillanatért, amelyet a szezonban átélhettünk segítségükkel.