Egyre közeledik az augusztus 31-i bajnoki rajt, ezzel arányosan fokozódik az érdeklődés női kézilabdacsapatunk kapcsán – és reméljük, hogy az együttes is élesedik. Előbbi állítás a naptár ismeretében egyértelmű, de a második is tényszerűen bizonyossá vált már a szerdai, Vác elleni felkészülési mérkőzés első tíz percében. Hiába a délután közepén kezdődött a találkozó, az Elek Gyula Aréna oldalsó lelátói majdhogynem megteltek.

A pályán aztán a lányok egyelőre csak hullámokban mutatták a frissülés, avagy az „élesedés” jeleit – az első félidőben kétszer öt percen át működött látványosan jól a gépezet, ezt leszámítva azonban a védekezésünk nem volt meggyőző. Tesztidőszak lévén Elek Gábor sokat forgatta a belső védőinket, de vezetőedzőnk ezzel együtt is igencsak elégedetlen volt a látottakkal. Tizenhét gólt kaptunk harminc perc alatt, s bár előnyben voltunk (18-17) a szünetben, aligha kaptak dicséretet a lányok az öltözőben.

Ami nagyon pozitív, hogy sikerült váltania a csapatnak a második játékrészre: a Szemerey Zsófit cserélő Bíró Blanka hozzátett néhány bravúrt, de a fal is jobban működött előtte, a támadásainkba pedig jóval kevesebb volt a pontatlanság. Tóth Niki és Klivinyi Kinga sebességét látni élményt jelentett, de Háfra Noémi is kiválóan használta fizikai erejét, Klujber Katrin pedig alig-alig hibázott, ha helyzetbe került – a váciak nem igazán tudták őket tartani. A vezetésünk így gyorsan magabiztossá vált, az utolsó másodpercekben szerzett gólunknak köszönhetően pedig egészen tíz gólosra hízott a lefújás előtt. Vagyis összességében szép győzelmet arattunk, de tanulságos, hogy mekkora különbség volt a két játékrészben látott teljesítmény között. Az első harminc percben kapott tizenhét gól rengeteg, még akkor is, ha nálunk volt az előny, ezzel szemben a második félidőt 20-11-re hoztuk.

A szezonrajtig hátralévő két és fél hétben mindenesetre még mindenen lehet javítani – és talán arra is van remény, hogy már pénteken, a román bajnok Valcea elleni edzőmérkőzésen is fejlődés mutatkozik.