Csúcsrangadóhoz készült női kézilabdacsapatunk szombaton koraeste, és ahhoz minden szurkoló is, aki pedig bejutott az Elek Gyula Arénába az tett is érte, hogy forrjon a levegő már a bemutatások előtt is az FTC-Toyota Kovács – Győri Audi ETO KC összecsapást megelőzően.

Feszülten indult a meccs, itt is, ott is kihagyott helyzetekkel, de úgy tűnt, megfelelő a mieink lendülete, szinte minden támadásunk végén tiszta lehetőségig jutottunk. A győri Bo van Wetering lőtte a meccs első gólját, de az ötödik percben Mette Tranborg találatával már nálunk volt az előny (2-1), majd a következő periódusban el is tudtunk lépni fokozatosan a vendégektől. Kettő, három, majd a tizedik percben négy gólra távolodtunk (7-3), miközben – csodálatos atmoszféra uralkodott a csarnokban.

Erősített az ETO, de stabil volt a csapat, hol Böde-Bíró Blanka tett hozzá egy védést, hol a védekezés adott pluszt, így kettő és négy gól között ingadozott a különbség. 11-7-nél volt először esélyünk a plusz ötért támadni, de Simon Petra a kapufát találta el – és a játékrész későbbi szakaszában sem tudtuk átlépni a négygólos határt, pedig volt még lehetőségünk. Utóbb bosszankodhattunk ezen, mert bár úgy tűnt, a vendégek meg a mínusz kettőt nem tudják áttörni, a szünet előtti percekben nagyon megnőtt a technikai hibáink száma, az ETO pedig kihasználta mindezt, egy perc alatt háromszor talált be, és a dudaszó pillanatában egyenlített (14-14).

A különösen bosszantó lezárástól eltekintve abszolút mi uraltuk a meccset, ezért azt reméltük, hogy ez a rövidzárlat se okoz törést a folytatásban.

De okozott sajnos, és az se segített, hogy rontott hetessel indítottuk a második félidőt, míg a vendégek két góllal. Lysa Tchaptchet törte meg a rossz sorozatot, mondani se kell, iszonyúan fontos volt, hogy ne hagyjuk ellépni a Győrt. Márton Gréta első gólja egyenlítést ért, majd nem sokkal később újra vezettünk, de változott a játék képe, azzal az elrontott periódussal sajnos meccsbe hoztunk ellenfelünket, és úgy tűnt, hacsak nincs nagy változás, az utolsó pillanatokig nyílt lesz a küzdelem.

Minden gólnak és minden védekezésnek óriási súlya volt, miközben a két tréner is nagy csatát vívott egymás ellen, számos variációt, összeállítást láthattunk mindkét oldalon, és egyre inkább az idegek harcává vált a meccs. Elléptünk kettővel, egyenlített a Győr, emberhátrányba kerültünk, majd Bruna de Paula gólja az ötvenedik percben megint ETO-vezetést eredményezett (24-25).

Csúcskézilabdát hozott a rangadó, és őrült fordulatokat, szinte minden öt percben más vezetett a második félidőben, öt perccel a vége előtt pedig döntetlen állt az eredményjelzőn (28-28). Elizabeth Omoregie az egész meccsen jól teljesített, és itt, szoros állásnál is hozzá tudott tenni, gólt lőtt, majd hetest harcolt ki, amelyet Simon Petra értékesített (29-28).

Elképesztő szenvedély volt a csapatunkban és a szurkolókban is, mindenki győzni akart, csakhogy a világ egyik legjobbja állt a túloldalon. Gólra gól jött, majd bravúros védekezés után az utolsó percre kanyarodva plusz kettőért támadhattunk. Nem jártunk sikerrel, negyvennel a vége előtt jött a Győr, és bár passzívig kényszerítettük őket, Dione Housheer egyenlített.

Kilenc másodperc maradt, Jesper Jensen időt kért, majd jöhetett az utolsó támadás, amely végén Omoregie a kapufát találta el. Döntetlennel zárult az összecsapás, s ennek látszólag a vendégek örültek jobban. Bár a második félidőben hátrányból is kellett kézilabdáznunk, a meccs képe alapján talán valóban lehet némi hiányérzetünk, a mutatott teljesítmény ugyanakkor messzire mutat.