Különös érzéssel készülődhettek pénteken este a Fradi-szurkolók az Érd Arénában – egyrészt ezúttal a vendégszektorban foglalhattak helyet, másrészt a Bajnokok Ligája-meccsek előtti feszültséget most nem láthattuk a szemekben. Nem a csúcsidőszakát éli az érdi kézilabda, a csapat a bent maradásért harcol, vagyis a papírforma szerint nem okozhatott gondot a két pont begyűjtése.

A kezdés előtt örömmel konstatálhattuk, hogy Dragana Cvijics visszatért a keretbe, meg azt is, hogy hiába lépett rá a melegítés közben klasszis beállónk egy épp a lába alá pattanó labdára, játszani is tudott.

Mire bő tíz perc után pályára került, már jócskán nálunk volt az előny, igaz, nem lehettünk teljesen elégedettek, úgy tűnt, hogy a stabil védekezés, illetve Bíró Blanka védései kissé könnyelművé tették a támadójátékunkat. Sokat hibáztunk elöl az első negyed órában, s ezzel esélyt adtunk a hazaiaknak, hogy közel maradjanak, pedig ők is rontottak bőven – idáig nem ez volt az idény legszínvonalasabb összecsapása.

A tizenhatodik percben, 8-6-os vezetésünknél időt kért Elek Gábor, rendezte a sorokat, alighanem koncentráltabb játékot kért, és ennek gyorsan meg is lett az eredménye. A huszadik percben Angela Malestein gólja után már héttel vezettünk (7-14), a szünetig pedig még hármat hozzátettünk, vagyis megnyugtató előny tudatában mehettünk pihenőre (10-20).

A fordulás utáni első percek a meccs elejét idézték, annyi különbséggel, hogy az elöl elkövetett hibák mellett még a védelmünk stabilitása is elillant. Míg a szünetig tíz gólt kaptunk, addig ebben a periódusban három perc alatt négyet. Jelentősebb gondot nem okozott ez a rövid hullámvölgy, sőt, miután a hazaiak talán megérezték, hogy elöl van keresnivalójuk, hátul romlott a teljesítményük, és ezt kihasználva gyorsan visszabillentettük a meccs képét az általunk elképzelt mederbe.

14-22 után számolhattuk az „új időszakot”, felgyorsítottuk a támadásainkat, ha Klujber Katrinra emberfogót küldött az Érd, akkor a többieknek nagy helye maradt akciózni, ha meg visszaállt hatos falra, akkor villámgyors labdajáratással teremtettünk helyzeteket. Helyenként ötletes és látványos összejáték után lőttünk gólokat, egyre jobb volt a ritmusunk, úgy tűnt, a mieink egyre inkább élvezik a játékot. Fokozatosan növeltük a különbséget, mígnem a negyvenkilencedik percben már húsz gól volt a két csapat között (17-37).

A hajrára kicsit visszavettünk a tempóból, a különbség növekedésének addigi üteme lassult valamelyest, de a vége így is fölényes győzelem lett a négy korábbi Fradi-játékossal (Ábrahám Noémi, Csiszár-Szekeres Klára, Hadfi Gréta, Horváth Dóra) felálló, s korábbi utánpótlás edzőnk, Simics Judit által irányított Érd ellen.

Egy hónap múlva a mostaninál sokkal nehezebb feladat vár ránk ugyanitt, hiszen az Érd Arénában legközelebb Bajnokok Ligája-meccsen, a Buducsnoszt ellen lépünk pályára, s akkor alighanem a bevezetőben emlegetett feszültség is jelen lesz a remélhetőleg teltházas sportcsarnokban.