Nem várt könnyű összecsapás nyitányként női kézilabdacsapatunkra, hiszen a honi mezőnyben mindenképp az első ötbe sorolandó Mosonmagyaróvár érkezett vendégségbe a Népligetbe. Hozzátehetjük azt is, hogy a rajt legtöbbször nem sétagalopp, hiszen számos hiba még ilyenkor jelentkezik – és jelentkezett most is.

Mintegy ezer ember gyűlt össze a péntek esti bajnokira, vagyis ez garantálta a jó hangulatot, és az sem tett ennek rosszat, hogy két lőtt góllal nyitottuk az idényt. Hat percen át maradt érintetlen Janurik Kinga mögött a háló, de ellépni nem tudtunk a vendégektől, sőt, kétgólos előnyről egyszer sem sikerült tovább nyújtózkodni az első félidő alatt.

Kissé talán lassabb volt a játékunk az ideálisnál, és bár a védekezésünk sokszor mutatta a kívánt jegyeket, az átlövőkre nem értünk ki kellő távolságra, és ez sok gondot okozott. Talán épp ez volt az az elem, aminek köszönhetően tartotta a lépést az MKC – támadásban kiváltképp Lancz Barbora jeleskedett, de korábbi kapusunk, Szemerey Zsófi is sok labdát fogott. Fejtörést jelentett az is, hogy Alicia Stolle és Dragana Cvijics viszonylag gyorsan kétszer is a kiállítás sorsára jutott, előbbi a huszadik, utóbbi a huszonkilencedik percben kényszerült másodszor is a játékvezetők jóvoltából a kispadra. Nem kaptunk sok gólt, mondjuk ehhez az is hozzátett, hogy a tétmeccsen a Fradi felnőtt együttesében most debütáló Sass Kincső a padról beállva három hetesből kettőt is hatástalanított, de mi sem voltunk elöl annyira hatékonyak, így a szünetre is csupán egygólos előnyben mehettünk (13-12).

A fordulás utáni első támadást elpuskáztuk, az ellentámadásból pedig Ines Ivancok egyenlített, de mielőtt jobban megijedtünk volna, hogy a meccs során először akár hátrányba is kerülhetünk, hárommal feleltünk rá. A következő nagyobb lendületet néhány perccel később vettük, és akkor 18-16 után a következő periódusban öttel léptünk meg (23-18). Ez már lényegesen jobban nézett ki, de meg nem nyugodhattunk, mert a vendégek továbbra se adták fel, végérvényesen pedig nem tudtuk lezárni a találkozót.

Ahogyan tehát vártuk, valóban izgalmas lett az idény első tétmeccse, pláne, miután a hajrában kettős emberhátrányba kerültünk, és kettőre közeledett az MKC (26-24). Nagy kő esett le a szívekről épp ezért, amikor Szöllősi-Zácsik Szandra labdát szerzett két perccel a vége előtt. Jött még egy Bölk-kiállítás, de az utolsó percben emberhátrányban is úgy, olyan agresszivitással védekezett a csapatunk, ahogyan jó lett volna az egész mérkőzés során. Nem tudott már a kapu felé menni így a Mosonmagyaróvár, megnyertük a mérkőzést, amely különösen küzdelmesre sikerült.

Két ponttal nyitottuk az évet, ez a legfontosabb, a játék pedig biztosan lesz még sokkal jobb is ennél.