A tabellán a forduló előtt hatodik helyezett Kisvárda ellen folytatta a bajnokságot női kézilabdacsapatunk – a cél a százszázalékos mérleg megőrzése volt. Megbízott vezetőedzőnk, Allan Heine már az első perctől kezdve igyekezett megosztani a terheket, változtatott a hétvégi kezdőcsapatán, ezúttal Simon Petra, Hársfalvi Júlia és Kisfaludy Anett is ott volt a pályán. A kezdés a vendégeknek sikerült jobban, 3-1-re vezettek, aztán Sápi Gréta sajnálatos sérülése miatt hosszan állt a játék, és ez elegendő volt számunkra ahhoz, hogy rendezzük sorainkat. Négy gólt lőttünk zsinórban, átvettük a vezetést, és később már vissza se adtuk.

A meccs a huszadik percig ettől függetlenül még szorosan alakult (10-9), főként a kisvárdai kapus, Torda Vanessza védései miatt, de nálunk Bíró Blanka se maradt le nagyon tőle. Emily Bölk viszont még kettejüknél is jobb volt, és nagyon rég vártunk már arra, hogy német átlövőnk a tudásának megfelelő színvonalon teljesítsen. Ezen az estén viszont kimagasló volt, már a szünetig hétszer beköszönt, és szinte rontott lövés nélkül tette mindezt. A játékrész hajrája a vezérletével igazán jól sikerült, már nyolccal is vezettünk, végül pedig plusz hétnél mehettünk pihenőre (21-14).

A fordulás után sem tudott jelentősen javulni a Kisvárda, a mieink pedig egyre felszabadultabban játszottak, gyönyörű gólokat lőttek – s ezek közül is kiemelkedett Angela Malestein hát mögötti találata. Ezzel alakította 33-18-ra az állást, vagyis ekkorra a lényegi kérdések eldőltek. Külön örömöt okozott a szurkolóknak, hogy a mérkőzés utolsó szűk negyed órájában hat magyar játékosunk volt egyszerre a pályán, támadásban csupán a remeklő Emily Bölk, védekezésben pedig Béatrice Edwige játszott ebben a periódusban. Az utolsó szó a kisebb sérüléssel bajlódó Kovács Anettet helyettesítő Papp Dorkáé volt, fiatal balszélsőnké volt a csapat negyvenedik gólja, s így alakult ki a tizenötgólos differencia, amely követően vastaps köszöntötte a lányokat.