Lassan egyenesedik ki női kézilabdacsapatunk kerete, a betegséggel vagy sérüléssel bajlódó, de rövid távon várhatóan visszatérő játékosaink közül Janurik Kinga és Dragana Cvijics még mindig csak a reklámtábla mögül nézhette a társakat (ott ült korábbi kapusunk, Katarina Tomasevics is). Szucsánszki Zita és Angela Malestein a kerettagságra már készen állt, de látszólag sok szerepet ezen az estén nem szánt nekik Elek Gábor.

Csendesen indult a péntek esti bajnokink, a Budaörs eleve nem rohant fejetlenül, és mi sem pörögtünk maximális fordulatszámon. A január eleje óta tartó feszített tempó után a Bajnokok Ligája-csoportkör zárultával kissé lazult a ritmus, ezzel együtt az edzésterhelést emelte a szakmai stáb, s ez látszólag érződött a csapaton. Az előny így is nálunk volt, de az első negyedórában két-három gólon tudtak maradni a vendégek. A mieinknél elsősorban Klujber Katrin villogott, tizenkét perc alatt hatszor talált be hat kísérletből, a túloldalon pedig az elnyűhetetlen beálló, Liliia Gorilska lőtte a legtöbb gólt – harminc perc alatt hármat. A játékrész második felére melegedett bele Bíró Blanka, sorra fogta a budaörsi lövéseket, ennek köszönhetően pedig folyamatosan nőtt a különbség. A tizenkettedik percben 8-6 állt az eredményjelzőn, a szünetre viszont már nyolcgólos fórral mehettünk (18-10) – valljuk be, az első tíz perc alapján ez több volt, mint amire számíthattunk. Budai Dániel, a vendégek vezetőedzője hét mezőnyjátékossal is próbálkozott a meccs egy részében, de nagyon jól lassítottuk együttesét ezeknél a támadásoknál, alig-alig kerültek helyzetbe, sőt, a tizenhatodik gólunkat stílszerűen a tizenhatos számmal szereplő kapusunk, Bíró Blanka lőtte üres kapura.

A fordulás után nem követtük el azt a hibát, hogy visszaengedjük a vendégeket, ellenben villámgyorsan időkérést „kényszerítettünk ki” azzal, hogy tizenkettőre növeltük a különbséget (24-12). Annyit elért vele a Budaörs, hogy lassabbá vált a differencia növekedése, de közelebb érni egyáltalán nem tudott.

Izgalom nem maradt a meccsben, szép, illetve említésre méltó jelenetek, események azonban akadtak. Egyrészt Bíró Blanka és Hársfalvi Júlia összjátéka kétszer is komoly tapsot váltott ki (előbbi egész pályás gólpasszait utóbbi értékesítette), Szöllősi-Zácsik Szandra játéka is tetszetős volt, Klujber Katrin pedig egy periódusban úgy viselkedett, mint egy jó tanárnő. Legalábbis, kétszer játszotta el, hogy miután a csapattársak előtte nagy helyzetben hibáztak (akár kétszer is), ő a kipattanót összeszedte, vagy utóbb a kapus indítását lefülelte, hogy aztán gólt szerezzen belőle.

A legnagyobb taps így is talán Imre Szofinak járt - fiatal kapusunk ezen az estén léphetett pályára először az NB I-ben, s a lehetőséget védésekkel hálálta meg. A csapat a szurkolást pedig tizenhét gólos győzelemmel; magabiztosan, helyenként látványosan kézilabdázva vertük tehát a Budaörsöt.