Akárcsak egy évvel ezelőtt, most is a Mosonmagyaróvár elleni elődöntővel kezdte meg szereplését női kézilabdacsapatunk a Magyar Kupa négyes döntőjében, és ezúttal is a nagy cél, a címvédés első lépcsőfokaként tekinthettünk erre a találkozóra. Közben oda kellett figyelni, hiszen az MKC messze nem azzal a kerettel érkezett Tatabányára, mint amilyennel nemrég az Elek Gyula Arénába. A bajnokiról súlyos vereséggel távozott, de abból a meccsből semennyire se lehetett kiindulni, hiszen nyolc játékosa is visszatért ellenfelünknek azóta.

Úgy tűnt, lányaink is tisztában voltak ezzel, hiszen az első perctől kezdve megfelelő tempóval és koncentrációval játszottak, megszereztük az előnyt és fokozatosan növeltük. A móváriak nem találták a ritmust, többször is ütemet tévesztettek, ennek pedig sajnos játékosaink itták meg a levét. Janurik Kingát labda találta fejen, le is kellett jönnie a pályáról, Orlane Kanornak a szája vérzett, Emily Bölk és Simon Petra a fejére kapott ütést – érthetetlen, hogy miként úszhatta meg piros lap nélkül a Mosonmagyaróvár. A játékkal azonban továbbra is elégedettek lehettünk, ha már Janurik sérülése miatt jönnie kellett Laura Glausernek, akkor fantasztikus hatékonysággal védett, de annak is örülhettünk, hogy jól megoszlottak a terhek. 8-3-nál, a tizedik percben volt először öt gól az előnyünk, később pedig tovább nőtt a differencia, a szünetre pedig plusz nyolccal mehettünk.

Megnyugtató volt a vezetés és a játék képe is, de a fordulás után valamelyest visszaesett a teljesítményünk. Érezhető volt, hogy talán már a másnap jár a fejekben, arra azonban különösen oda kellett volna figyelni, hogy elkerüljük a gyorsan kapott gólokat. Nem igazán sikerült mindez, emiatt pedig ellenfelünk túl gyorsan visszaért látótávolságba. Simon Petra hetesével a harminckettedik percben még kilenccel vezettünk, ám néggyel válaszolt rá az MKC, és ettől egyből lendületbe is jött. A kényelmes második félidőről szőtt álmaink ezzel szertefoszlottak, azért ugyanakkor még megérte dolgozni, hogy a hajrá legalább ne legyen krimi. Kellett ehhez újra néhány jó egyéni teljesítmény, főleg azután, hogy a Móvár háromra közeledett (25-22). Jókor jöttek a klasszis villanások, Valerija Maszlova, Emily Bölk és Angela Malestein is lőtt olyan gólt, amelyre mindenki csettinthetett.

A hajrá végül ezzel már nyugodtan telt, öt-hat gólra távolodtunk, vagyis negyedórányi gyengébb teljesítményt leszámítva magabiztosan jutottunk a vasárnapi döntőbe, ahol a Budaörsöt legyőző Győrrel találkozunk majd.