Mindenki tudta, mi a tét, hogy mekkora az esély, és finoman szólva is olyan volt a körítés, mint amilyet egy ilyen összecsapás megkíván. Órákkal a kezdés előtt hömpölygött a tömeg az Elek Gyula Aréna környékén, forrt a levegő, mindenki egyet akart: a nap végén bajnoknak lenni.

A recept egyszerű volt, ha legyőzzük az MTK-t, akkor legnagyobb riválisunk, a Győri Audi ETO hátralévő meccseitől függetlenül 2015 óta először, s története során tizenharmadszor magyar bajnok lesz a Ferencváros női kézilabdacsapata.

A kezdésre majd mindenki a helyén volt, egy gombostűt se lehetett leejteni a lelátón, a pályán olyan hangulat uralkodott, amilyenre évek óta nem volt példa. Mondhatjuk, hogy a 2020 nyarán igazolt játékosok most először tapasztalhatták meg, hogy milyen amikor Európa egyik legnagyszerűbb tábora őket támogatja, és együttesünk ennek megfelelően óriási lendülettel kezdett. Emily Bölk avatta fel az MTK-ban kölcsönben szereplő Suba Sára kapuját, s bár az első percekben a vendégek tartották a lépést, 3-2 után először sikerült jobban ellépnünk. 8-3-nál kért időt Golovin Vlagyimir, és tudott is hatni csapatára, három gólt kaptunk zsinórban, úgyhogy közben Elek Gábor is magához hívta játékosait. Előbb megállítottuk a felzárkózást, majd újra ritmust váltottunk, és főként Emily Bölk, illetve Angela Malestein góljainak hála megnyugtató különbséget építettünk. Vezettünk már hét góllal is, s bár a szünetre ebből csak ötöt őriztünk meg, így is összességében pozitívan értékelhettük az első játékrészt.

Még harminc percre voltunk az álomtól, a bajnoki címtől, s ehhez már csak annyi kellett, hogy az előnyünkből megőrizzünk legalább egyetlen gólt. Közben, persze, remélhettük, hogy jobban bírjuk majd erővel a második játékrészt, és hogy talán izgulni sem kell a hajrában, de koncentráltnak kellett maradni hozzá.

A fordulás utáni tíz percben nem sokat változott a játék képe, mindkét csapat próbált futni a megszerzett labdákkal, az eredmény pedig nagyjából stagnált. Előbb elléptünk héttel, majd visszajött ötre ellenfelünk, Bíró Blanka ugyanakkor épp utóbbi periódus közepén hozta a bravúrokat. Zúgott nevétől a lelátó, amely látszólag még tovább spannolta, tartottuk a magabiztos előnyt, miközben fogyott az idő. Egyre közelebb voltunk az aranyéremhez...

Az utolsó tíz percben már csak a különbség volt kérdés. Ebben főleg Kovács Anett jeleskedett, aki talán, ha egyszer hibázott, ezenkívül sorra dobta a gólokat. A kapuban már Janurik Kinga is bemutatott néhány nagy védést. Mindenki a végét várta, ünnepelt a lelátó, a kispad, mindenki. 30:00-nál pedig megszólalt a legszebb hang, a duda és végre nyugodt szívvel kijelenthettük, hogy a FERENCVÁROS a 2014/15-ös szezon után ismét magyar bajnok lett.