Bajnokok Ligájához mérten merőben szokatlan időpontban, szerdán késő délután készülődött nagyon fontos összecsapásra női kézilabdacsapatunk. A tét jelentős volt, hiszen a csoportkör utolsó két fordulójában remélt győzelmek a második helyre repíthetik az együttest, de a feszültség nem látszott a lányokon. A Podravka elleni, eredetileg szombatra kiírt összecsapást pótoltuk, és kíváncsian figyeltük a kezdés előtt, hogy a múlt héten betegként feltüntetett játékosok közül kik melegítenek a hazai térfélen. Aztán konstatálhattuk, hogy mindenki… Az esélyesség terhe, természetesen, még így sem került le a vállunkról, hiszen jobb csapat a Ferencváros a kaproncaiaknál, de ezt a pályán is meg kellett mutatni.

A kezdésnél is higgatdság tükröződött az arcokon, sőt, még háromgólos hátrányban is. Sokat hibáztunk az első percekben, a Podravka pedig őrizte szokását, vagyis jól kezdte a mérkőzést. Elsősorban védekezésben nem sikerült megvalósítani a begyakorolt taktikát, rendre csúsztak a besegítések és nem tudtuk tördelni az egyébként a helyzeteivel jól sáfárkodó ellenfél támadásait. Nem volt különösebb varázslat a horvátok játékában, csak épp lassan gondolkodtunk, és emiatt egy ütemmel késtünk. 5-2-nél alakult ki a háromgólos különbség, amelyet 7-4 után lőtt három Szöllősi-Zácsik Szandra-góllal tüntettünk el, de a fordítás nem jött össze. Elek Gábor a huszonkettedik percig tartogatta az időkérő táblát, vagyis a türelme viszonylag hosszan megmaradt, akkor azonban nem várt tovább. Jót tett a beszélgetés, hiszen látványosan javult a védekezésünk, és még úgy is átvettük a vezetést, hogy nem volt szerencsénk. Passzív játékig kényszerítettük a hazaiakat, talán már el is vehették volna tőlük a labdát, de végül helyzetet találtak és gólt is lőttek. A játékrész hajrájában Janurik Kinga óriásit védett a hazaiak ziccerénél, de a bevetődő játékos letarolta kapusunkat, akit le kellett cserélni, a dudaszó előtt pedig még kaptunk is egy gólt (16-15).

Kísértetiesen hasonló harminc percet láthattunk, mint ősszel, Érden, csak akkor döntetlenről (16-16) kezdhettük a második félidőt. Szerencsére Janurik Kinga vissza tudott állni a kapuba az ijesztő eset után, ráadásul bámulatos formában tette mindezt.  Szélről, átlövésből, beállóból is ziccert fogott, 12 percen át nem is lehetett mezőnyből túljárni az eszén. A csapat pedig élt a kínálkozó lehetőséggel, a három hetesből kapott gólra kilenccel felelt, és ötgólos vezetést épített fel. Pontosan úgy történt ez is, mint a két csapat első meccsén, a második félidő elején léptünk el a horvátoktól, és azt reméltük, hogy a folytatás is hasonlóan, vagy esetleg jobban alakul. Kiegyenlítettem játékot hozott a következő periódus, de a különbség nem csökkent, sőt, 30-23-nál már héttel álltunk jobban.

Eldőlt a mérkőzés, és ennek tudatában kissé kiengedtünk a végére, így a Podravka az értékesített időntúli hetesével végül négyre olvasztotta a differenciát. 33-29-re győztünk az őszi Fradi-Podravka meccshez kísértetiesen hasonló összecsapáson (akkor 33-27 lett az eredmény), két pontot szereztünk, s jelenleg ez a legfontosabb. Ezzel az is biztossá vált, hogy a csoportunkban nem végezhetünk a negyediknél rosszabb helyen, ha nyerünk a Dortmund ellen szombaton, akkor pedig a második vagy a harmadik pozícióban zárjuk a csoportkört.