Az előjelek finoman szólva se voltak jók… Női kézilabdacsapatunk úgy készülhetett a tavalyi Bajnokok Ligája-ezüstérmes Brest elleni halasztott mérkőzés pótlására, hogy miközben a franciák hosszú idő után újra szinte teljes keretüket nevezhették, nálunk a betegségek után a sérülésekkel is meg kellett küzdeni. Julia Behnke térdét sajnos meg kellett operálni, Bíró Blanka pedig a délelőtti edzésen sérült meg – a budapesti vizsgálatokig rághatjuk a körmünket a pontos diagnózis miatt. És ha hozzátesszük, hogy a most visszatérő Alicia Stolle is még messze van a százszázalékos állapottól, akkor finoman szólva is aggódhattunk a védekezésünk miatt.

Nagyjából az is történt a pályán az első félidőben, amire az előzmények után számíthattunk. A hazaiak látszólag könnyedén alakítottak ki helyzeteket, Janurik Kinga szinte folyamatosan kiszolgáltatott helyzetben várta a lövéseket, és ő sem tudott csodát tenni. Az első gólt Klujber Katrin révén mi szereztük, de egyből fordított a Brest, és 3-3 után csak rohantunk az eredmény után. Angela Malestein volt ebben a legnagyobb segítség, hiszen harminc perc alatt hétszer volt eredményes, s ezek közül többször is szorult helyzetből sikerült túljárnia az egyébként kiválóan védő Cleopatre Darleux eszén.

Támadásban nem igazán érhette szó a ház elejét, a szünetig tizenhat gólt lőttünk, a gond csak az, hogy közben tizenkilencet kaptunk. Helene Fauske okozta a legtöbb bosszúságot, Malesteinhez hasonlóan hétszer talált a kapuba. Janurik fejét egyébként a 28. percben nagyon csúnyán eltalálta Alicia Toublanc, meg is hűlt a vér az ereinkben egy pillanatra, hiszen egyedüli kapusként szerepelt ma, de rövid ápolás után folytatta a játékot Kinga.

Ősszel a szünetben mínusz kettő fordítottunk a Brest ellen, most mínusz háromról kellett kapaszkodni (19-16).

Küzdöttünk, bármennyire is nehéz volt a helyzetünk, és a fordulás utáni első periódusban fel is csillant a remény. Malestein előbb cunderrel lőtt gólt hetesből, majd a padról beugorva szerzett labdát és ívelt az üresen maradó kapuba – 21-20-ra zárkóztunk! Lényegesen feljavult a védekezésünk, ez szolgáltatta az alapot ahhoz, hogy közelebb érjünk, de fontos lett volna, hogy ezzel egyidejűleg megmaradjon támadásban az addig mutatott ötletes játék.

Nem maradt, pontosabban Malesteinhez csak felvillanások erejéig tudtak csatlakozni a társak. Márton Gréta és Emily Bölk a tőlük megszokottnál többet hibázott, Itana Grbics csak egy-egy támadásnál tudott segíteni, míg Klujber Katrin és Szöllősi-Zácsik Szandra is csupán ötven százalék körüli hatékonysággal lőtt. Az utolsó negyed órához közeledve aztán a felesleges szabálytalanságokkal, s az ezek után kapott kiállításokkal már a fáradtság is megmutatkozott, és ez gyakorlatilag eldöntötte a sorsunkat. Az első félidőben a védekezésünk nem működött, de jó volt a támadójátékunk, a második játékrészben pedig ennek épp az ellenkezője történt, így végül nem volt esély a pontszerzésre.

Helytálltunk a számos nehézség ellenére, ezt mindenképp elmondhatjuk, de közben bosszankodhatunk is, mert komplett kerettel, vagy legalább a jelenleg bevethető játékosok közül néhányak kimagasló teljesítményével bőven lett volna keresnivalónk.