Bár szívesen meghosszabbította volna egy héttel a szezont, az FTC-Toyota Kovács női kézilabdacsapatának balszélsője, Márton Gréta annak azért örül, hogy végre igazán ki tudta pihenni magát a következő idény kezdete előtt. Szabadsága utolsó napjaiban már készen áll a felkészülés megkezdésére. Mint elmondta feltöltődött élményekkel, és alig várja, hogy találkozhasson a régi és az új csapattársakkal.

- Hol sikerült elérnem?

- Jelenleg Bukarestben vagyok, itt töltöm a nyári szünet utolsó napjait. Szombaton repülök haza, hétfőn pedig már kezdődik a szezon, pontosabban a felkészülés a következő idényre.

- Bukarest nem az a hely, ami elsőre beugrik, ha nyaralásról van szó.

- A barátom, aki szintén kézilabdázó itt játszik, ez a titok nyitja.

- Mennyi szabadság jutott ezen a nyáron? Sikerült feltöltődni?

- Rengeteg szabadidőm volt, és ezen a nyáron végre azt éreztem, hogy sikerült valóban jól kihasználni a pihenőnapokat. Nem is emlékszem olyan napra, hogy unatkoztam volna, vagy nem lett volna mit csinálni. Igyekeztem utazásokat és családi, baráti találkozásokat is beiktatni a programba. A családdal például Horvátországban, Zadarban voltunk néhány napot, a barátommal pedig Spanyolországban, ahol a családjánál töltöttünk valamivel több mint egy hetet. Minden ott töltött percet nagyon élveztünk, jó idő volt, finomakat ettünk.

- Az élsportolói lét velejárója, hogy ritka az ilyen hosszú és nyugodt nyári szünet, nem?

- Igen, ez így van. Azt persze nagyon sajnáltam, hogy nem lett egy héttel hosszabb a szezon, hiszen az azt jelentette volna, hogy bejutottunk a Bajnokok Ligája Final Fourba. Az idény végeztével aztán próbáltam ezen túllépni, hogy valóban ki tudjam élvezni a nyári szünetet. Miközben keményen edzettem is, elvégre a következő szezonban is komoly céljaink vannak.

- Személyre szabott edzésprogramot kapott a stábtól?

- Igen. Minden évben megkapjuk a programot, amit követnünk kell. Van benne kondi és futás is, a szakmai stáb pedig azt várja tőlünk, hogy a lehető legjobb formában térjünk vissza a Népligetbe, testileg és lelkileg is készen álljunk a kezdésre.

- Tervben volt, hogy részt vesz egy kézilabdatáborban, ami, ha jól sejtem, nem teljesen független a tanulmányaitól.

- Igen, volt ilyen terv, de az végül elmaradt sajnos. 2022-ben szereztem meg az edzői képesítést a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen. Két év kihagyás után a mesterképzést is megcsináltam, így tavaly óta a testnevelő tanári mesterdiploma is a kezemben van. Idén sajnos nem jártam egyetemre, de a tanulást továbbra is az életem szerves részének tartom, és gondolkodom azon, hogy még mit tudnék tanulni, miben tudnék kiteljesedni.

- Mindig jellemző volt, hogy az életében a sport mellett a tanulás is kiemelt szerepet kapjon?

- Igen, mindig figyeltem rá, hogy meglegyen az egyensúly a kettő között . Azért is tartottam mindig fontosnak a tanulást, mert rájöttem, hogy ha csak a sportra koncentrálok, akkor egy idő után óhatatlanul sok lesz a negatív gondolat a fejemben. Ezen nagyon sokat tud segíteni, ha van más, amire koncentrálhatok, amire készülhetek. A tanulás egyáltalán nem jelent terhet, sokkal inkább segítség, egyfajta kikapcsolódás.

- A szakedzői papír csak annak szól, hogy ha már kézilabdázik, akkor miért ne szerezzen egy ilyet, vagy komolyabb tervei is vannak a végzettséggel?

- Az igazság az, hogy érettségi után volt egy tervem, mégpedig az, hogy testnevelő tanár leszek. Akkor azonban nem volt lehetőségem abban a formában elvégezni az egyetemet, ahogy szerettem volna. Ezért jelentkeztem a kézilabda szakedzői képzésre. Azt hiszem akkor voltam a legboldogabb, amikor végül megszereztem a testnevelőtanári mesterdiplomámat. Azt éreztem, hogy azt tanulom, amivel egyszer majd foglalkozni szeretnék. Nagyon fontos, hogy gyerekekkel dolgozhatok, kihozhatom belőlük a legjobbjukat.

- Egy nagy kalandra is vállalkozott idén, hiszen elrepült a Távol-Keletre.

- Igen, közvetlenül a szezon befejezése után Kínába utaztunk. Ez volt az első hosszabb, komolyabb közös utazásunk. Nagyon vártuk már, több mint egy évet készültünk rá, és nem csupán hozta, amit vártunk, de alaposan túl is teljesítette. Reggeltől estig mentünk, meg sem álltunk, igyekeztünk a lehető legtöbb mindent megnézni. És Kína ugye nem kicsi. Ha valamit látni szerettünk volna, azért utazni kellett, repülni, vonatozni, vagyis egy nagyon aktív kikapcsolódás volt. Tíz napot töltöttünk az országban, jártunk Pekingben, Hszianban, Hangcsouban és Sanghajban.

- A régión belül miért éppen Kínára esett a választás?

- Mindketten nagyon szerettük volna megnézni Kínát. Nekem a válogatottal már volt szerencsém megfordulni Japánban és Dél-Koreában, Kína pedig régóta nagy álmom volt. Szerettem volna látni a kínai nagy falat, ami most megtörtént.

- Milyen benyomásokat szereztek az országról?

- Amellett, hogy hatalmas, szinte sokkoló volt, hogy milyen sok ember van. Ezt persze az utazás előtt is tudtuk, de átélni, testközelből megtapasztalni egészen más. Jókat tudtunk vásárolni, kipróbáltunk sokféle helyi ételt, leveseket, tésztákat, a híres pekingi kacsát, úgyhogy jó kis gasztrotúra is volt egyúttal.

- A keleti gondolkodásmód, keleti filozófiai irányzatok is érdeklik?

- Részben igen, a buddhizmus érdekel, voltunk is buddhista kolostorban. Különleges élmény volt, olyasmi érzés, mint amikor az ember lelke fellélegzik. A kolostorban sokat meséltek nekünk ennek a szellemi hátteréről, ami nagyon nagy élmény volt.

- Hogy bírta a repülést? Ha jól tudom, a hosszú repülőutak nem tartoznak a kedvenc időtöltései közé.

- Most már egyébként sokkal jobban bírom, mint korábban. A sok-sok repülős út miatt valamennyire muszáj volt megszoknom, de erre a hosszú útra külön felkészítettem magam lélekben. Ilyenkor a két legfontosabb dolog az, hogy az ember mivel tudja magát elfoglalni az út során, illetve hogyan tud aludni, hogy a lehetőségekhez képest pihenten érkezzen meg. Szerintem egész jól sikerült menedzselni a dolgot, és a jetleget is túléltük.

- A beszélgetés elején említette, hogy hétfőn megkezdődik az új szezon a Népligetben. A csapat részben átalakult: játékosok mentek, újak jöttek. Milyen tervekkel vágnak neki az új idénynek, milyen lesz a következő szezon Fradija?

- Ezt előre mindig nehéz megmondani. Az biztos, hogy a nyaralásból visszatérve mindenki extra motivált lesz, extrán érzi magában az erőt. Megcélozzuk azt, amit minden évben: szeretnénk a legtöbb sorozatban trófeát nyerni, akkor is, ha tudjuk, hogy ehhez a világ egyik legjobb csapatát kell legyőznünk. De pont ettől szép, hogy a sikerért meg kell küzdeni. Ahogy említette, lesznek változások a keretben, ami mindig izgalmas időszak. A régi csapattársaktól soha nem könnyű elköszönni, hiszen az évek során szoros barátságok alakulhattak ki, de ugyanez megtörténhet majd az újakkal is, akiket nagyon vár a csapat, személy szerint én is.

- Túl van a csapat az első idényen Jesper Jensen irányításával. A dán válogatott élén töltött éveiből úgy tűnt, hogy nagyon határozott elképzelése van arról a kézilabdáról, amit viszont szeretne látni.

- A szezon végére már egészen sikerült összehangolódnunk. Aki korábban nem dolgozott vele, vagy nem ismerte, annak eleinte nem volt egyszerű dolga, mert valóban konkrét elképzelései vannak a játékról, amihez nem volt mindenkinek könnyű adaptálódnia. Jespernek is kellett idő, ami megszokta a környezetet, megismert bennünket. Egyébként egy nagyon jó személyiségű edző, aki rengeteget kommunikál a játékosokkal, sokat kérdez és kíváncsi a véleményünkre. Azt nagyon sajnálom, hogy a szezon végére rányomta a bélyegét a sok sérülés. Szerintem, ha teljes csapattal tudtunk volna kiállni az utolsó meccsekre, akkor jobb eredményeket érhettünk volna.