Mozgalmas nyara volt Márton Grétának, aki az idényzárás óta pihent, utazott, államvizsgázott, majd az edzéseket is újrakezdte, most pedig már alig várja, hogy hétfőn újra találkozhasson a csapattársakkal. Válogatott balszélsőnkkel beszélgettünk, aki még mindig csak huszonöt éves, de már a tizedik felékszülését kezdi a Ferencváros felnőttcsapatával, s amíg Böde-Bíró Blanka hiányzik a mindennapokból, a keret legrégebbi tagjának is mondhatja magát.

Szerdán épp útközben voltál, amikor egyeztettük a beszélgetést. Hol töltötted az előző napokat?

Az utolsó nyaralásról tartottam haza, Tenerifén voltam tíz napot, úgyhogy jól kipihentem magam, csodálatos helyeken jártam, de tulajdonképpen az egész nyárra ezt tudom mondani.

Még úgy is, hogy közben államvizsgáztál?

Igen, mert előtte és utána is utaztam. Június eleje egészen idegeskedősen telt a vizsga miatt, de épp ezért volt jó, hogy elutaztam Dubajba, mert ott kikapcsolódtam, feltöltődtem, és utána még volt időm és energiám is készülni, megtaláltam az egyensúlyt. Az utolsó két hetet így nagyon jól be tudtam osztani, otthon voltam, tanultam, esetleg találkoztam a barátaimmal. A vizsga után pedig Spanyolországba utaztam – érdekes, eszembe jutott az egyik repülés alatt, hogy az idény közben is mennyit megyünk, de ilyenkor egészen más érzés, az ember átkapcsolja az agyát. Ez a Tenerife pedig a lezárás volt, úgyhogy jól telt a nyár, nagyon sok szépet láttam, feltöltődtem.

Júliusban vehetted át a mesterszakos testnevelő tanár diplomádat, mennyire volt megterhelő a vizsga?

Nehéz volt, de igazából talán az út volt még nehezebb, ami idáig vezetett. Az elmúlt fél évben minden napom azzal telt, hogy valamit gyakoroltam, tanultam, nagyon sok gyakorlati órám volt, amire sok energiát kellett fordítani, de közben meg nagyon élveztem. Bármennyire is nehéz volt, élvezettel csináltam, és sokat tanultam ebben az évben. Most is úgy érzem, hogy jó döntés volt belevágni, rég szerettem volna már ezt, és annak külön örülök, hogy nagyon jó csoporttársaim és tanáraim voltak.

Milyen terveid vannak ezt követően?

Szeretnék nyelveket tanulni, az mindig fókuszban van nálam, az angolt még magasabb szintre fejleszteném, újonnan pedig a spanyolt kezdem el. Azt még nem döntöttem el, hogy jelentkezem-e valamilyen más kurzusra, tanfolyamra vagy, hogy épp kezdjek-e már most valamit a diplomákkal, de az biztos, hogy jó lenne belekezdeni, hogy ne teljesen kezdőként kelljen majd beleugrani a sportpályafutás után.

Most azonban lassan újra a sporté lesz a főszerep, hétfőn felmérésekkel indul a közös munka. Hiányzik már a kézilabda?

Az szinte végig bennem volt a nyár alatt, hogy a lányok már nagyon hiányoznak, illetve a csapatérzés. Sokat edzünk ilyenkor is, de egyénileg, és ez sosem ugyanaz, mint amikor együtt szenvedünk vagy élünk át nehezebb és jobb pillanatokat. Ezt az érzést várom már nagyon, és ahogy majd jönnek a labdás edzések, fokozatosan megjön az íze is, aztán hamarosan kezdődik a szezon.

Mit vársz a változásoktól, a következő idénytől?

Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, de nagyon bizakodó vagyok. Az előző évben is közel voltunk a final fourhoz, és most is azzal az ambícióval vágunk bele, hogy bejussunk a legjobb négy közé. Hosszú út áll előttünk, de bízom benne, hogy az edzőváltással, az újak érkezésével léphetünk egyet előre. Szerintem fontos, hogy legyenek céljaink, hogy tudjuk, mit szeretnénk elérni, de aztán évközben már csak az aktuális feladatra szabad koncentrálni, hiszen láthattuk tavaly is, hogy a DVSC elleni döntetlen mennyire befolyásolta a későbbieket. Bízhatunk magunkban, és épp ezért fontos, hogy élvezzük amit csinálunk, élvezzük az utazást.