Márton Gréta pályafutása eddigi legjobb idényét futotta, hiszen túl azon, hogy hetvennyolc bajnoki góljával a csapat ötödik legeredményesebb játékosa lett, tavasszal fokozatosan posztján elsőszámú szerepkört harcolt ki magának. Grétivel kapcsolatban egyébként furcsa érzéseink lehetnek: egyrészt évek óta a felnőtt keret tagja, alig múlt tizenhat, amikor 2015 novemberében debütált az NB I-ben, másrészt még mindig csak huszonegy (!) éves, vagyis nem tűnik nagy kockázatnak kijelenteni, hogy a jövőben túllövi majd a hetvennyolcat.

S már bajnoknak vallhatja magát! Az idénybeli kedvenc fotóiból válogatott összeállításból is kitűnik, mekkora örömet jelent ez számára.

„Nagyon szeretem azt a képet, amelyiken a barátnőimmel tartjuk a kupát, a háttérben pedig a szurkolókat is látni. Emlékszem azokra a pillanatokra, fantasztikus érzés volt mindezt átélni. A másik fotón épp pezsgőfürdőt kapok a hátamra, nyakamra – azt nem tudom, hogy ki volt a tettes, csak arra emlékszem, hogy valaki hátulról nagyon lelocsolt minket. Ahogy látszik a fotón, nem is tudtam mit tenni, csak örültem neki, úgy mosolygok, hogy az összes fogam kilátszik… A bajnoki érmet otthon a junior világbajnoki arany mellé tettem, az ágyam fölé. Ott van az a mez, amelyben a vb-döntőt játszottam, rajta az érem, és mellette a mostani, utolsó bajnokin viselt mez, aláírattam a csapattársakkal, és ráakasztottam az aranyérmet.”

Bárkit kérnénk meg arra, hogy Grétit jellemezze, a mosolygós jelző biztosan ott lenne a felsorolásban. Válogatott kézilabdázónk közvetlen, nyitott személyiségéhez társul, hogy szinte mindig mosolyog, épp ezért különleges, amikor egy-egy nagyobb téttel bíró meccsen tőle szokatlan érzelmek is az arcára ülnek.

„Ezzel is le tudom mérni magamon, hogy mennyire nagy a tét, vagy mennyire szoros a meccs. Az a kép, amelyiken egyedül vagyok egy gólörömnél, Debrecenben készült. Emlékszem, ott, azon a meccsen, közben azt vettem észre, hogy teljesen más állapotba kerültem. Általában mosolygós vagyok, úgy örülök a góloknak, de valami akkor kiszakadt belőlem.”

Két fényképen kézilabdázónk a levegőben látható, ez pedig azért érdekes, mert az ugró képesség az egyik legnagyobb erőssége a megbízhatósága mellett.

„Sokat segít a felugrás a helyzetek kihasználásában. Érzem, hogy a kezemet nem tudom még annyira magabiztosan használni, mint szeretném, meg kell még jobban erősítenem és a testemet is, de ha jól sikerül az ugrás, van helyem és időm a lövésre.”

Gréti egyik kiválasztott pillanata, amikor Kovacsics Anikóval vált néhány szót meccs közben, s ez sem véletlen. Csapatkapitányunk jó néhány hasznos tanáccsal ellátja, az utolsó meccs után pedig azt is elárulta neki, mióta a sérülése miatt kívülről, >>szurkolóként<< figyeli a meccseket, még jobban feltűnt neki csapattársa zsenialitása – ahogy fogalmaz, a kedvenc >>játékosa<< lett.

„Az utolsó meccs után súgta a fülembe, de azóta is a hatása alatt vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mond vagy gondol. Meccsek közben nagyon erősen koncentrálok, amikor a pályán vagyok, csak az létezik, ami ott történik. Azt szokta még Misi (Kovacsics Anikó - a szerk.) mondani, hogy nagyon magasra ugrom, hogy épp ezért ne is gondolkozzak semmin, csak ugorjak fel és abból úgy is látom majd, hogy hova lehet lőni.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

FTC-Rail Cargo Hungaria (@ftc_kezilabda) által megosztott bejegyzés