Meglehetősen furcsa körülmények voltak ezek így: bár az Elek Gyula Arénában lépett pályára női kézilabdacsapatunk, otthonában is vendég volt. A Vipers jóval a bemelegítés kezdete előtt elfoglalta a „hazai” oldalt, az eredményjelzőn Vipers-Fradi felirat állt, a norvégok még a szpíker semlegességét is külön kérték. Hétfőn egyébként is elvétve játszunk tétmérkőzést, szóval nehéz volt ilyen körülmények között rápörögni a Bajnokok Ligája-csoportkör második fordulójából elhalasztott összecsapásra.

Nem is kezdtünk jól, lassan járt a labda az első támadásoknál, a norvégok pedig könnyedén szerezték a góljaikat. Ezért jelentett iszonyatosan nagy segítséget Janurik Kinga klasszis teljesítménye! Már az első percektől kezdve tökéletesen működött együtt a hatos fallal, olvasta a sávokat és sorban fogta a labdákat. Mondjuk úgy, időt adott a társaknak a bemelegedésre, ők pedig szerencsére éltek a lehetőséggel.

3-2 után magabiztosabbá vált a támadójátékunk, és a két kihagyott hetes ellenére átvettük, majd növeltük is az előnyünket. Márton Gréta hibátlanul értékesítette a helyzeteit, Emily Bölk is nagy lendülettel kezdett, de a szombati meccsel ellentétben ezúttal a beállóinknak közel sem hagyott ellenfelünk annyi levegőt. Talán épp ez volt az első percek tétovaságának az oka – próbáltuk megtalálni Julia Behnkét, csakhogy most fokozottan ügyeltek rá. A játékrész második felében Kovacsics Anikó vitte a prímet: talpról elengedett lövéseivel képtelen volt mit kezdeni Katrine Lunde. Ő kezdett egyébként a norvég kapuban, és bár egy fokkal jobban védett, mint szombaton, szerencsére jobbára megtaláltuk a megoldást ellene, miként az is fontos volt, hogy Háfra Noémi néhány hibája után gólt is szerzett.

Összességében ugyanazt a koncentrált és elszánt játékot láthattuk a mieinktől, mint két nappal ezelőtt, „el tudtuk venni” a Vipers néhány fontos pillérét, és ezzel lefékeztük ellenfelünket – a szünetre négygólos előnyünk tudatában vonulhattunk (11-15).

Van-e több a norvégokban, vagyis, képesek vagyunk-e még harminc percig ilyen szinten megbénítani a világ egyik legjobbjának tartott rivális játékát? 

Az első gólt mi kaptuk a fordulás után, de a védekezésünk ezzel együtt is megőrizte a stabilitását, ez pedig önbizalmat adott a támadásokhoz is. Kovacsics folytatta a remeklését, csúcsfprmában kézilabdázott, a szerencsével se álltunk hadilábon, így fokozatosan nőtt a különbség: 20-13-nál már héttel vezettünk!

Kár, hogy még csak a harmincnyolcadik percben jártunk, és azért is, hogy zavaróan gyorsan, mintegy négy perc alatt négyre olvadt az előny. Ebben a periódusban megfordult a játék képe, mi szenvedtünk a támadásoknál, és a Vipers találta meg könnyen a réseket. Időt kértünk, rendeztük a sorokat, jött egy újabb Janurik-védés – máris hattal mentünk megint. Csak az idő vette vánszorgósra a figurát…

Igaz, amíg öt-hat gólon tartottuk a vendégeket (mármint, a hazaiakat...), nem volt félnivalónk, és az utolsó tíz percre is így, 25-19-nél fordultunk rá. Számoltuk, hogy hány gólt kellene még lőnünk a maradék időben, hogy biztosan meglegyen az újabb bravúr, de a legfontosabb az volt, hogy a gyorsan kapottakat kerüljük el. Egyszer nem sikerült, de Behnke, majd Szucsánszki is betalált utána, így könnyedén belefért, az ötvennegyedik percet elhagyva is plusz hatot mutatott az eredményjelző. 

Aligha gondolta volna bárki is, hogy három nap alatt kétszer legyőzzük a norvég bajnokot, azt meg pláne nem, hogy a második összecsapáson végtelenül magabiztosan, úgy hogy a harmincnegyedik perc után egyszer sem lesz négynél kisebb a különbség! Pedig így történt! A csapat káprázatos teljesítményének köszönhetően, amelynek újabb két pont a jutalma! Szép volt, lányok!