„A mérkőzés adhat arra választ majd, hogy sikerült-e kiheverni az Európa-bajnokság csalódását” – mondta jó egy órával a kezdés előtt Elek Gábor az M4 kamerái előtt. Ez tűnt a legnagyobb kérdésnek női kézilabdacsapatunk Dunaújváros elleni mérkőzését megelőzően – afelől nem lehetett kétségünk, hogy a miénk a jobb csapat, de a december igencsak megerőltető volt játékosaink többségének, s főként lelkileg.

Az Európa-bajnokság után nem sok idő volt a közös munkára, december 26-tól készülhetett együtt újra a teljes keret, igaz, az ősz után már az is pozitívumként említhető, hogy mindenki készülhetett a Dunaújváros ellen. Ez azt is jelentette, hogy a szezon során először egy játékosunk – Tóth Nikolett volt a kimaradó – kizárólag edzői döntés miatt ülhetett csak a lelátón.

A meccs első felében aztán szerencsére keveset fedezhettünk csak fel az Eb nyomaiból, bár az első támadásunknál nagyjából az ötödik passz az oldalvonalon túl landolt. Nagyon jól védekeztünk, és ezzel nem is tudtak mit kezdeni a hazaiak, a hatodik percben, 1-5-nél máris időt kellett kérniük. A lerohanásaink így sem fogytak el, ezek végén pedig Angela Malestein nem igazán könyörült a korábbi ferencvárosi kapusnak, Hlogyik Petrának, vagyis az előnyünk folyamatosan nőtt. A huszadik percben, Kisfaludy Anett góljával vezettünk először kilenccel, s noha a hazaiak egy 3-0-s sorozattal nem sokkal később a differencia harmadát eltüntették, a szünetre újra visszaállt a közte kilenc.

Szépen megoszlottak a gólok a mieinknél, Angela Malestein ötig jutott harminc perc alatt, a másik tizenöt találatunkon viszont kilencen osztoztak, de Janurik Kinga teljesítménye is dicséretet érdemelt.

A kilencgólos előny nyugodt második félidőt ígért, igaz, ehhez az kellett, hogy ne lankadjon a figyelem. Az újrakezdést követő első percek ebből a szempontból fontosak voltak, és szerencsére Fradi-gólokat hozott még úgy is, hogy picit talán visszaesett a sebesség. Hat és fél perc telt el a második játékrészből, mire az első Kohász-gólt elkönyvelhettük, de tizenkettőnél távolabb ekkor sem értünk, a támadásainkba kicsit több hiba csúszott. A magabiztos előny tudatában ez valahol törvényszerű volt, mégis bosszantotta Elek Gábort, ezért időt kért és igyekezett rendezni a sorokat.

Nem sok izgalom maradt a végére, az már jóval korábban eldőlt, hogy győzelemmel búcsúztatjuk 2020-at, az utolsó percekben már csak a mértéke volt a kérdés. Végül tizenhárom góllal, 35-22-re győztünk és jó kedvűen várhatjuk az új évet, amelynek második napján máris folytatódik számunkra a bajnokság.