A kezdés nagyon rendben volt!

Még csak az idény második hetében járunk, de máris Bajnokok Ligája-rangadón kellett bizonyítania női kézilabdacsapatunknak, hiszen szombaton délután elrajtolt az elsőszámú nemzetközi kupasorozat, és az első fordulóban rögtön a dán bajnok Odense volt az ellenfél. A bemutatások után egy rövid időre még az előző évadra is visszagondolhattunk, hiszen most kapta meg Angela Malestein az előző kiírás legjobb jobbszélsőjének járó díját, de aztán tényleg útjára indult a labda, miközben a szurkolók rázendítettek az első dalra.

Örömmel tehették mindezt, mert jó ritmusban vetettük magunkat a csatába, főként Janurik Kinga klasszis védéseinek köszönhetően gyorsan előnybe kerültünk. Látszólag elképesztő energiát és tartást adott a társaknak kapusunk teljesítménye, az pedig tovább erősítette a harci szellemet, hogy a hetedik percben 5-1-re vezettünk.

Még, ha Klujber Katrin lövései is utat találtak volna a kapuba, akkor lett volna igazán jó a hangulat – a helyzeteket jól teremtettük meg a válogatott átlövőnknek, csak épp a befejezés hibádzott. A 13. percben aztán végre betalált Keti, pedig ez tűnt az előzőkhez képest legkevésbé ígéretes lehetőségnek. Ekkor már hét a hat elleni játékkal igyekezett az Odense tartani a lépést, és össze is jött Ulrik Kirkely terve, sajnos jól tették-vették a labdát a játékosai, a következő periódusban minden támadásukból betaláltak, igaz, szerencsére mi is, így három-négy gólon ingadozott a különbség. A tizennyolcadik percben közel álltak ahhoz, hogy kettőre közeledjenek, de Sass Kincső a kapufára bűvölte a dánok hetesét.

Ezzel együtt is látszott, hogy rendezte sorait a dán bajnok, illetve sajnos a kapuban Reinhardt is alaposan feljavult, leragadtunk tíz találatnál, és a 28. percben az Odense zsinórban szerzett öt góljával átvette a vezetést (10-11). Csaknem tízperces gólcsendet zárt le Angela Malestein a harmadik góljával, ezzel egyenlített, majd a negyedikkel is ugyanezt érte el, így a szünetre döntetlennel (12-12) mehettünk az igazán kétarcú első félidő után.

Nem sokan értették, és még kevesebben, konkrétan csak a dánok örülhettek a két német játékvezető ítéleteinek: bár a mérkőzés hevében nem könnyű mindig jól ítélni, de ötből egy-egy belemenést meg kellett volna fújni, és a betöréseink után is érthetetlen módon maradt el többször a hetes.

Persze, ha így is van eredmény, akkor kevésbé bosszantó a helyzet, és a második félidő első tíz perce megint varázslatosra sikerült. Emily Bölk mutatta meg klasszisát, majd Andrea Lekics góljának is elismerően tapsolhattunk, és igazán dicsérhető volt a Klujber–Malestein „jobbszárny” is. Balkezeseink hátul labdaszerzésekkel, elöl gólokkal jelentkeztek, és ekkor látszott igazán, hogy mennyit jelent a csapatnak Klujber teljesítménye.

A meccs során először öt gólra távolodtunk (21-16), és még tovább hizlalhattuk volna a különbséget, ha Malestein nem kapkodja el az üres kapura elengedett ívelését. Félhettünk, hogy ettől nehogy fordulat jöjjön, de szerencsére nagyon egyben voltunk a második félidőben, így négynél közelebb nem ért az Odense, és az utolsó tíz percre plusz hatnál fordulhattunk.

A hajrára elfogytak a látványos gólok és megmozdulások - pedig előtte bőven volt ezekből! -, de ez már senkit sem zavart a lelátón, az utolsó percet talpon ünnepelte végig minden szurkoló. Negyedórányi megingást leszámítva jól játszva, és teljesen megérdemelten szerezte meg női kézilabdacsapatunk a sorozatban az első idei sikerét, az első két pontját.

Jó volt tehát a kezdés a meccs elején, és jó a kezdés az egész sorozatot tekintve is!