Különleges nap után érkezett női kézilabdacsapatunk a Beszterce-kupa döntőjéhez. Szombaton szünnap volt a tornán, de a szervezők és a helyi magyarok igazán kitettek magukért: az ebédre festői környezetben, a Kolibica-tó partján a négy résztvevő csapatnak együtt került sor, a vacsoránál pedig a mieink a besztercei magyarok felemelő vendégszeretetét élvezhették.

Vasárnap délután aztán komoly hangulatra érkezett meg csapatunk a most „búcsúzó” sportcsarnokba, ugyanis a Bistrita és a Valcea meccsére nagyjából megtelt az aréna. Érezhető volt, hogy a helyieknek ez a fő műsorszám, a pályán óriási csata dúlt, és végül örülhettek is a hazaiak (28-27). A nagy ünneplés közben a finálé résztvevői is megjelentek a pályán, és villámgyors melegítésbe kezdtek, így csak pár perces csúszás volt a programban.

Pedig amennyire a románoknak a házi rangadó, úgy nekünk ez volt az érdekesebb hatvan perc, a jelentősen átalakult, de ezzel együtt is bombaerős Metz elleni gyakorló meccs. Változás volt az elmúlt mérkőzésekhez képest, hogy Szucsánszki Zita kezdett irányítóban, nem pedig Andrea Lekics, és épp a csapatkapitányunk adta az első gólpasszt a korábbi csapata ellen szereplő Béatrice Edwige-nek. Az első tíz perc fordulatos játékot hozott, mindkét fél vezetett kétszer, ezt követően azonban a Metznél maradt a fór. Angela Malestein bravúros gólokat lőtt az első negyedórában, és kellett is tőle az extra, mert egyébként nehezen találtunk tiszta helyzeteket, épp emiatt is állt ellenfelünk jobban. Bruna de Paula, a franciák legjobbja okozta a legtöbb gondot nekünk, a gyorsaságával és a kiszámíthatatlan cseleivel nehezen tudtunk mit kezdeni.

A tizenkilencedik percben volt először két gól a csapatok között, majd hárommal is vezetett a Metz. A játékrész hajrájában három irányítóval támadtunk, és próbáltunk a gyors mozgások után betörni a résekbe, de ebben a felállásban Dragana Cvijicset is többször találta meg a labda. Ezzel együtt se tudtunk közelebb férkőzni, a szünet után 12-15-ről folytatódott a találkozó, méghozzá az eddigihez hasonló mederben.

A Metz négyre távolodott, majd felzárkóztunk, kettőnél közelebb azonban nagyon sokáig nem tudtunk érni. Kukely Anna villant néhányszor, a meccs hajrájához érve pedig Emily Bölk mutatta meg klasszisát. A negyvenedik perc körül először érkezett a pályára huzamosabb időre az ifi világbajnokság után a kerethez csatlakozó Sass Kincső, aki a második, kapujára tartó lövést rögtön hárította is, majd a szerencsét is a maga pártjára állította, hiszen háromszor is a kapufa mentett a franciák bombái után.

Így vagy úgy, de az ötvennegyedik percben a döntetlenért támadhattunk, és Kukely Anna gyönyörűen pókhálózta ki a balfelsőt – hosszú idő után egyenlítettünk (27-27).

Ettől aztán megélénkült a lelátó, a csarnok több pontján helyet foglaló magyarok közösen kezdték buzdítani a lányokat, csapatunk pedig mintha most érte volna el az üzemi hőmérsékletét, úgy védekezett. Illetve, úgy élt a kispad is az eseményekkel, és különösen jó volt ezt látni.

Jó ideig nem esett gól, mígnem Angela Malestein hetesből előnyt szerzett, de sajnos kettővel nem sikerült meglógnunk. Az utolsó percnek így is döntetlennél állhattunk neki, és a labda megint holland világbajnokunk kezébe került, ő pedig szinte lehetetlen szögből is kilőtte a hosszú alsót. A hátralévő időben egy villámgyors támadásra futotta már csak a Metznek, de a lövés elhalt a blokkban, vagyis megnyertük a mérkőzést, és ezzel a Beszterce-kupát is. A Ferencváros teljesítette, amit igazán szeretett volna: az utánpótlás és a felnőtt tornát is a dobogó tetején zárta.