Csiszár-Szekeres Klára immáron hat esztendeje erősíti csapatunkat, ez az év azonban több szempontból is különleges volt számára. Amellett, hogy először sikerült bajnoki címet szereznie karrierje során, a Ferencváros csapatkapitányaként is debütálhatott – a bemutatkozás jól sikerült mert 41-23-ra győztünk Békéscsabán. Védekező-specialistaként ritkán kerül csak reflektorfénybe, viszont az megkérdőjelezhetetlen, hogy jelentős szerepe volt bajnoki címünkben. Ezúttal az ő kedvenc képeivel ismerkedhetünk meg.

A 2020/21-es idény sűrű versenynaptára miatt egyes mérkőzések olyan távolinak tűnhetnek, mintha több éve játszottuk volna őket. A bukaresti Bajnokok Ligája-mérkőzésünk, például, amelyre a számos nehézség miatt utánpótlás játékosokkal kiegészülve kellett kiállnunk, csupán a mögöttünk hagyott idény őszi szezonjában volt.

„Nagyon messzinek tűnik, de elevenen él bennem a bajnokság eleje is annak ellenére, hogy eseménydús és érzelmekkel teli idény volt. Meg kellett élni a történéseket, mélyen belém égtek az emlékek. Nagyon jó érzés volt annak ellenére is, hogy nehéz volt a meccs és hiányos volt a csapat. A fiatal játékosok mindenre odafigyeltek és próbáltak segíteni. Habár nem feltétlenül jó emléknek kellene lennie, mégis sok erőt ad, hogy együtt éreztem a csapatot annak ellenére is, hogy >>szanaszét<< voltunk.”

A kiválasztott képek egyikén Csiszár-Szekeres Klára egyik kezében gyermekét, másik kezében a bajnoki trófeát tartja.

„Nagyon büszke vagyok, hogy ezt anyaként tudtam elérni. Az volt a célom, hogy a szülés után visszatérek, de hogy milyen állapotban, azt nem tudtam. Nehéz volt a visszatérés, és azt érzem, hogy maximálisan kivettem a részemet az aranyból. Beni szeret kint lenni a meccseken, még ha nem is sokszor tudtam kihozni.”

Arra a felvetésre, hogy a gyermeke megérti-e már, édesanyja sokak által figyelt élsportoló, Szeki így reagált:

„Ha most még nem is érti, azt tudja, hogy hova megyünk el és ez mivel jár. Két-három éven belül érettebb lesz a gondolkodása és összerakja miből áll az életünk. Belenő ebbe a közegbe és kezdi is összerakni, hogy napközben edzésre megyek. Néha mondja, hogy „edzés”, és az érmekkel is eljátszik akár fél órát is.”

A Janurik Kingával való közös képből megmutatkozik, hogy a két válogatott kézilabdázó nem csak a pályán érti meg jól – s ez nem is meglepő, hiszen nem most játszanak először egy csapatban.

„Szorosabb a kapcsolatunk így, hogy Érden is együtt játszottunk. Igaz, aki Kingit ismeri, az tudja, hogy nem kellenek hosszú évek ahhoz, hogy barátságot kössön vele az ember. Barátkozós, nyitott típus, aki közel engedi magához az embereket. Az öltözőben egymás mellett ülünk, rég ismerjük egymást, így különleges a kapcsolatunk. Azt is tudom, hogy mennyit küzdött az aranyéremért, hiszen ez mindig célja volt, szóval örülök, hogy elkészíthettük ezt a fotót.”

Az elmúlt években volt már, hogy közel érezhettük magunkat a bajnoki címhez, ám mégis a mostani csapat emelhette fel végül a serleget.

„Minimális dolgokban kell keresni a választ, hogy ez a csapat mivel volt több, mint az előző években. Az biztos, hogy most a csere és a kezdő sor is fizikálisan és mentálisan is nagyon erős volt. Jól fel voltunk készülve, mindenki száz százalékig a saját feladatára koncentrált. Ezt a helyzet is megkövetelte tőlünk, mert ez az idény rákényszerített minket a fegyelmezettségre és talán szerencsénk is volt kivételesen. Több új játékos jött, akikben égett a bizonyítási vágy, minket pedig hajtott, hogy be kell őket építeni a csapatba. Ez volt az a varázs, ami vitt minket végig.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

FTC-Rail Cargo Hungaria (@ftc_kezilabda) által megosztott bejegyzés