Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva nagyjából biztosak lehettünk benne, hogy nehéz hatvan perc vár női kézilabdacsapatunkra a Vác otthonában, és így is lett. A hazaiak nagy lendülettel kezdtek, 5-2-nél pedig már három góllal vezettek. Elek Gábor kis híján időt kért, aztán még hagyta, hátha anélkül is felszívja magát az egyébként ezer sebből vérző csapat. Kicsit koncentráltabbá vált a játékunk, és ennek meg is lett az eredménye, zsinórban négy gólt szereztünk, vagyis átvettük a vezetést, ezt követően pedig már a hazai tréner, Szilágyi Zoltán tette le a zsűriasztalra a zöld T-betűs táblát.

Rendeződni látszott a helyzet, uraltuk a meccset, de jelentős előnyt nem tudtunk kiépíteni, mert bántóan sok helyzetet hagytunk ki, a Barbara Arenhart helyére érkező Bukovszky Annát jó néhány ziccerben eltaláltuk, illetve két hetest is kivédett a fiatal kapus. A hibáinkat kihasználva egyenlíteni, sőt, fordítani is tudott a Vác, amely a játékrész utolsó három percében még emberhátrányban is rá tudott tenni, s végül háromgólos vezetéssel mehetett pihenőre. További rossz hír volt, hogy Bánfai Kíra fájós térde újra megsérült, még mielőtt első helyzetével beugorhatott volna a hatoson belülre.

Összefogásra, küzdelemre és sokkal pontosabb játékra volt szükség a második félidőben ahhoz, hogy az igen lelkesen és jól kézilabdázó Vácot meg tudjuk fékezni. Valamelyest javult a helyzet, egyre felzárkóztunk, de a negyvenedik percben megint hárommal vezettek a hazaiak, Háfra Noéminek nagyon nem ment a játék, Kovacsics Anikó is ráesett a térdére, míg a védekezésünk sem állt stabil lábakon. Egy-egy kivédekezett támadás után rendre jött a hiba a túloldalon is. Nagy gondban voltunk, négy gólra távolodott a Vác (22-18), és nem igazán látszott, hogy mi hozhat fordulatot.

A nyitott védekezés aztán meghozta: Klujber Katrin helyezkedett előrébb, és ezzel sikerült megzavarni a hazaiakat, végre jött néhány kivédekezett támadás. Ezzel még nem lettünk volna meg, de a vezér, Kovacsics Anikó támadásban is élre állt. A legnehezebb szituációban vállalta magára a felelősséget, félig sérülten, öt gólt szerzett és újra átvettük a vezetést. Bíró Blanka bravúrjai is megérkeztek végre, hetest és ziccereket fogott, három gólra távolodtunk, de megnyugodni ezen a meccsen a lefújásig nem lehetett. Nem is adták fel a hazaiak, küzdöttek, harcoltak, de a rutin végül eldöntötte a két pont sorsát.

Ahogyan vártuk, iszonyatosan nehéz meccset játszott csapatunk, de megnyerte, és ebben a pillanatban ez a legfontosabb!