Bukarestben közel volt női kézilabdacsapatunk ahhoz, hogy bravúrt érjen el, hiszen ötven percen át többet volt előnyben, mint hátrányban, a hajrá azonban pocsékra sikerült, és végül elmaradt a pontszerzés. Szűk egy héttel később, szombaton délután az Érd Arénában kínálkozott lehetőség a javításra a CSM Bucuresti-tel szemben, az előzetes esélylatolgatás során pedig azt láthattuk, hogy a mérleg mindkét serpenyőjébe került valami. Pozitív oldalra a hazai pálya, a lenyűgöző és elképesztő erőt adó szurkolótábor jelenlétét írhattuk, negatívra pedig azt, hogy a kezdés előtt nem sokkal kiderült, Kisfaludy Anett húzódása nem jött rendbe, így nem léphet pályára. Beállóban egyedül Dragana Cvijicsre számíthatott ezek után Elek Gábor, ez pedig alapjaiban határozta meg a mérkőzés összképét.

Rosszul kezdtünk, és bár a folytatásban némileg javult a játékunk, úgy tűnt, ezen a délutánon nem lehet esélyünk, legalábbis jóval több volt a fordulópontnak hitt szituációban a hiba, mint amennyivel Bajnokok Ligája-meccset lehet nyerni. Küzdött a csapat, ahogyan csak bírt, a tábor hajtotta teljes erővel, és többször is azt érezhettük az első játékrész közepén, hogy jó szelet fogtunk, de aztán mindig jött egy elrontott helyzet, egy rossz helyre érkező kipattanó, vagy épp egy passzívnál a kapunkba zúduló lövés. Cvijicset Alicia Stolle próbálta tehermentesíteni, gólt is lőtt német légiósunk a vonalról, de az átütő erő nem volt meg a csapatban.

Davidsen sajnos ezúttal is nagyon jól védett a románoknál, el is bizonytalanította a játékosainkat, tuti helyzeteket kerestünk, azokat meg iszonyatosan nehezen találtunk. Jól leírta az első félidő utolsó jelenete mindazt, amit láthattunk: Neagu lövése a kapufáról pattant ki, és két játékosunk között Sudakova eszmélt leggyorsabban, majd még épp a dudaszó előtt a hálóba lőtt (11-17).

A hatgólos hátrány a kézilabdában nem ledolgozhatatlan, pláne hazai pályán, de a sorozatos sérülések mintha a hitet is megtépázták volna, nem tűnt fel senki, aki vezérként előállt volna, hogy kirángassa a szekeret a gödörből. Felzárkózásban bíztunk a fordulás után, ehelyett alig hét perc alatt a hatból tízre nőtt a különbség – nehéz volt hinni a csodában. Rohantunk, megpróbáltuk a lehetetlent, és könnyen szereztünk gólokat ezt követően, de hétnél közelebb nem tudtunk zárkózni.

Amikor meg mégis, akkor már úgy tűnt, nincs idő rá, hogy a csodával felérő módon fordítsunk. Egy kis nyomást azonban mégis sikerült tenni a vendégekre, miután zsinórban hat gólt lőttünk, és kettő perccel a vége előtt háromra közeledtünk. Időkérés, hosszú bukaresti támadás, két kétes játékvezetői ítélet, Arntzen-gól következett, és ez minden kérdést lezárt...

A meccs talán egyetlen pozitívuma a mindössze tizenhat éves jobbszélsőnk, Papp Dorka bátor játéka és két gólja volt.

A mérkőzés végén kozmetikázott a csapat, amely az utolsó percig küzdött, de ezúttal messze volt valós tudásától, és sajnos a CSM-től is. A csalódást keltő eredmény után nincs sok idő, hiszen szerdán a legnagyobb hazai rangadó, a Győr elleni bajnoki következik.